Kétszer is felálltunk, döntetlen a Tiszakécske ellen

Csípősre forduló októberi hidegben és erős szélben, ugyanakkor – a délelőtti esőzést követően már - száraz időben feszültek egymásnak a csapatok.

Nem is sokat teketóriáztak a játékosok, a Tiszakécske a középkezdés után, a 16. másodpercben már meg is szerezte a vezetést. A felívelt labdára ugró játékosok közül Torvund Alexander volt a leggyorsabb, közeli lövése Bánhegyire, aztán onnan vissza az ő testére pattant, majd pedig átgurult a gólvonalon. Szerencsére nemhogy nem fogta meg a mieinket a bekapott gól, de szinte azonnal sikerült egyenlíteni. Ádám Ferenc lövését még védte ugyan Kiss Ágoston, de az ezt követő szögletből Papp Milán a „hosszúról”, két méterről szép gólt fejelt.

A gyors gólváltást követően kicsit alábbhagyott a tempó, átlövések, beadások és jó néhány mezőnybeli hiba jellemezte a játékot, igazán nagy helyzetek nélkül. A 36. percben aztán – szinte a semmiből – újra megszerezte a vezetést a Tiszakécske. Egy gyors kontra végén Bertus Lajos tökéletesen indításával Kocsis Dominik tört be a tizenhatoson belülre, ahol egy higgadt cselt követően tizenkét méterről a jobb alsóba lőtt.

A félidő hátralévő részében már hiába erősödött a hazai nyomás, nagy gólhelyzet nem alakult ki.

A szünetben Csábi József kénytelen volt változtatni, az első félidőben arcsérülést szenvedett, majd kórházba szállított Kotula Máté helyett Süttő Attilát küldte pályára.

A második játékrészben kezdettől fogva próbáltuk irányítani a játékot, higgadtan birtokoltuk a labdát a néha agresszívan letámadó vendégekkel szemben, de az egyenlítés nem akart megérkezni. Az 58. percben Ádám Ferenc nagy helyzeténél Kiss Ágoston védett bravúrral, bő tíz perccel később Pekár László szöglete után Süttő lőhetett kapásból tisztán, de nem találta el a kaput.

Csábi József újabb cserékkel frissített, az Ádám Ferenc helyére beszálló Székely Krisztián pedig gyakorlatilag az első labdaérintéséből kiegyenlített. A csere végrehajtását követő szabadrúgás után került a tiszakécskei kapu elé a labda, ahol a nagy kavarodásban Ternován Patrik, Pekár László és Székely Krisztián is a sűrűjében harcoltak a gólért, végül utóbbi tudta bekotorni a labdát a kapuba.

Az újabb egyenlítés után hiába volt a Kazincbarcika nagyobb lendületben, nem sikerült újabb gólt szerezni. A Tiszakécske stabilan védekezett – helyenként kontrákkal is próbálkozva – miközben a szemből fújó szél egyre erősödött, befolyásolva a magasabb passzokat, indításokat.

Így tehát maradt a 2-2, csapatunk pedig az alaposan besűrűsödő mezőnyben a 11. helyről várja a folytatást. Méghozzá úgy, hogy a 9. Honvéd, a 10. Haladás és mi azonos pontszámmal állunk.

Folytatás egy hét múlva a Budapest Honvéd otthonában, majd hétközi kupaforduló következik (Kozármisleny, idegenben). Hazai pályán legközelebb november 5-én 13 órától szoríthatunk a fiúknak, a vendégünk pedig a Szombathelyi Haladás lesz.

JEGYZŐKÖNYV

KOLORCITY KAZINCBARCIKA SC–TISZAKÉCSKEI LC 2–2 (1–2)
Kazincbarcika, Kolorcity Aréna, 400 néző
Vezette: Hanyecz Bence (Szilágyi Norbert, Vrbovszki Pál)
Gólszerzők: Papp M. 3’, Székely K. 76’, illetve Torvund 1’, Kocsis D. 36’.

KOLORCITY KAZINCBARCIKA

Bánhegyi – Ternován, Szekszárdi M., Heil, Papp M., Kotula M. (Süttő a szünetben) – Csatári, Kártik, Ádám F. (Székely K. 75’) – Kurdics (Pekár 67’), Pinte.
Vezetőedző: Csábi József

TISZAKÉCSKE

Kiss Á. – Grünvald, Fodor F., Szőr, Viczián – Balázs B. (Zamostny 80’), Szekér, Kocsis D., Erdei C. – Bertus (Gvishiani 63’), Torvund (Cipf 63’).
Vezetőedző: Vas László

MESTERMÉRLEG

Csábi József, a Kolorcity Kazincbarcika SC vezetőedzője

Ahogy már mondtam korábban is, egy mérkőzésnek sok fordulópontja van. Ma az eddigi legrosszabb első félidőt produkáltuk, amióta itt dolgozom, sokszor kabaréba illő jeleneteket láthattunk, főleg a pár másodperc alatt bekapott első gól esetében. Az egyenlítés után sem tetszett jobban a játék, amit a szünetben – magamhoz képest hangosabban – szóvá is tettem a csapatnak.

A második félidőben keményebben beleálltunk a meccsbe, több párharcot nyertünk meg, élesebbek voltunk. Irreálisan nagy szél fújt, a pálya vizes és csúszós volt, így brusztolós meccs lett, de sikerült bedarálnunk ellenfelünket és kiegyenlíteni. Az újabb egyenlítés után egy rövid ideig úgy éreztem, hogy talán nyerhetünk is, de összességében ebben a meccsben ennyi volt. Nem vagyok elégedett, a második félidő nem volt rossz, de az elsőt alaposan ki kell elemeznünk.

Újságírói kérdés:

Tekinthető-e pozitívumnak, hogy ismét hátrányból állt fel a csapat, ráadásul kétszer is?

Nehéz feladat hátrányban játszani, de nem először sikerült megoldanunk egy ilyen feladatot. Ez egy értékelhető pozitívum és talán a második félidő alapján elégedettek is lehetnénk, de korábban bosszantó hibákat vétettünk.

Újságírói kérdés:

Ismét sűrű lesz a program, mire lehet számítani?

Sok a sérültünk, többen betegek, ezért nem játszottunk a szünet alatt felkészülési meccset sem. Morínigoról nem tudjuk, mikor lehet bevethető, Fejes Ádám műtét után lábadozik, Pekár László épphogy rendbe jött. Szabó Balázs is sérült, Tóth Balázs is beteg volt. De nem siránkozunk, ezeket a problémákat meg kell tudni oldani, ugyanakkor sajnos érezhető volt, hogy ezek miatt nem tudtunk ma előre játékban a vége felé változtatni. Most ismét sűrű program jön, bízunk benne, hogy a hiányzóink közül menet közben többen is vissza tudnak térni.

Vas László, a Tiszakécskei LC vezetőedzője

Aki ismeri a bajnokság mezőnyét, az tudja, hogy itt minden találkozó élet-halál meccs, ahol a fizikális elemeken van a legnagyobb hangsúly. Tudtuk, hogy kompakt, jól szervezett csapat a Kazincbarcika, nehéz rajtuk réseket találni, de jól felkészültünk belőlük. Az első percekre azt hiszem egyik edző sem gondol vissza szívesen. Tudtuk azt is, hogy erősek a pontrúgásaik, mégis azokból kaptunk gólt.

Nagyrészt mezőnyben csordogált a meccs, nagyjából sikerült végrehajtanunk, amit elterveztünk, sokszor rájuk erőltettük az akaratunkat, de a végén bedaráltak minket és ki tudtak egyenlíteni.

Sajnálom a döntetlent, nem szeretek ikszre játszani, de az élet sokszor ikszre játszik. Csalódott nem vagyok, dolgozunk tovább azon, hogy az ilyen meccseket a végén majd a magunk javára tudjuk fordítani. Abban is biztos vagyok, hogy itt, Kazincbarcikán nem sok csapat fog majd nyerni.