Ismerjék meg egy kicsit jobban Erős Gábort!

Amióta csak az eszét tudja, mindig csak a labda érdekelte. Nyolcévesen lett az ETO játékosa, s tizenöt éven át futballozott ott. Aztán több neves hazai klubnál játszott, majd hat évig Görögországban légióskodott. Futballista karrierje utolsó két állomása a Gyirmót és a Kisvárda volt. Utóbbi csapattal nemcsak játékosként, hanem edzőként is komoly sikert ért el, s amióta – ahogy ő mondja – átállt a sötét oldalra, folyamatosan képezi magát, hogy minél jobb edző legyen. Két fiú büszke édesapja, a kisebbik ERŐSen az apuka nyomdokaiban halad, míg a nagyobbik zseniális „koponya”. A most zajló Eb-n szerinte a franciák, a portugálok és a németek a favoritok, közülük kerülhet ki a végső győztes.

Erős Gáborral, a Kolorcity Kazincbarcika frissen kinevezett vezetőedzőjével beszélgettünk.

Hogyan talált meg a barcikai feladat Gábor?

Miután megüresedett a vezetőedzői poszt Kazincbarcikán, a klub szakmai vezetése hamar felvette velem a kapcsolatot. A beszélgetések során kiderült, hogy egy olyan csapathoz keresnek trénert, ahol a cél a biztos NB2-es tagság megőrzése, ahol lehet és kell dolgozni ezért. Így megköszönve a bizalmat elfogadtam a felkérést, mert biztos vagyok benne, hogy jó csapatot tudunk majd építeni és elérjük a kitűzött célokat.

Játékosként szép karriert futottál be, majd edzőként is voltak már olyan sikereid, amire felkapta a fejét a szakma. Van olyan, amire életed egyik vagy másik szakaszából kifejezetten büszke vagy?

Két rendkívül különböző munkáról, életszakaszról beszélünk. Amíg az ember nem találkozik szembe azzal a helyzettel, hogy abbahagyja a futballt és elindul valamilyen más úton, addig nem nagyon érzékeli, fogja fel azt, hogy micsoda különbséget is jelent ez valójában. Én az edzősködést választottam, vagyis a közeg ugyanaz maradt, de ahogy szokták mondani, átálltam a „sötét oldalra”. Rendkívül furcsa, hogy mennyire másképp gondolkozol játékosként, mint edzőként…, sokan el sem tudják ezt képzelni, pedig tényleg így van. Én gyerekekkel kezdtem el foglalkozni, szépen végigmentem a szamárlétrán, közben pedig folyamatosan képeztem magam. Jelenleg a pro-licenc tanulmányaimat folytatom, s szeretném, ha sokoldalú, magas szinten képzett, tájékozott és modern gondolkodású edzővé válnék.

Talán, amire a legbüszkébb vagyok az a Kisvárdával elért élvonalbeli ezüstérem volt, bár tudom, hogy ezt sokan nem hozzám kötik, hiszen az ehhez szükséges végzettség hiányában Révész Attila adta papíron a szakmai hátteret. Erre vagyok a legbüszkébb, hogy a Várdával kijutottunk nemzetközi porondra, s négyből három mérkőzést megnyertünk. S annak ellenére, hogy végül a továbbjutás nem sikerült, úgy gondolom, hogy nagyon szépen megálltuk a helyünket, s nem hoztunk szégyent a magyar címerre.

Tudatosan tervezted az életedet és a karrieredet, már játékosként is?

Igen, már aktív játékos időszakomban elkezdtem az edzősködést, s ezzel párhuzamosan már beültem az iskolapadba is, és elkezdtem a megfelelő végzettségek megszerzését. Például Kisvárdán játszottam a másodosztályban, közben pedig utánpótlás csapatok edzőjeként is tevékenykedtem. Egészen addig, amíg abba nem hagytam a játékos karrieremet mindig volt egy gyerekcsapatom. Aztán bekerültem a felnőtt keret stábjába, de a kicsikkel való munkát nem hagytam abba. Sokat tanultam abból is, hogy számos jó szakember mellett voltam asszisztens edző, és így szépen végigjártam a ranglétrát, fokról-fokra. Így lettem az élvonalbeli Kisvárda megbízott vezetőedzője, majd értünk el történelminek is mondható sikereket akkor kollégáimmal, stábommal. Időközben megszereztem a megfelelő végzettségeket, ahogy már említettem a pro fokozatot most végzem, és szerettem volna önállósodni, a saját utamon elindulni.

Talán ennek is köszönhetően lettél egy évvel ezelőtt a Budafok mestere, így bátran mondható, hogy jól ismered a Merkantil Bank Liga légkörét, mezőnyét, specialitásait…

Igen, így van. Nagyon jól kezdtük a szezont, sőt, szerintem félévig teljesen rendben voltunk, hiszen 17 forduló után a nyolcadik helyen állt a csapat. Ez tökéletesen megfelelt annak az elvárásnak, amit a vezetők célként kitűztek. Sajnos azonban a téli felkészülést követően nem jól kezdtünk, így a tavaszi negyedik mérkőzés után közös megegyezéssel szerződést bontottunk, mert kölcsönösen azt éreztük, hogy új impulzus kell a csapatnak. Ennek ellenére úgy tekintek erre az időszakra, hogy sokat tanultam, fejlődtem. Önkritikus is vagyok, talán, ami hibát elkövettem akkor, abba a cipőbe biztosan nem fogok újra belelépni. Vagyis tanúságos időszak volt, hasznos abból a szempontból is, hogy megismertem a liga csapatait, a körülményeket, s ezt a kiegyensúlyozott és a maga szintjén erős bajnokságot. Azokat a tapasztalatokat, amit szereztem ezen idő alatt, úgy gondolom, Kazincbarcikán kiválón tudom majd hasznosítani.

Folytatjuk…