A végén jött a dráma – emlékezetes győzelem a Szeged ellen
Október utolsó vasárnapján, kellemes, napsütéses időben várták a csapatok és a szurkolók a Kolorcity Kazincbarcika SC és a Szeged-Csanád Grosics Akadémia összecsapását. A találkozó előtt kérdésessé vált Varga József szereplése, ám csapatunk legtöbbet pályán lévő tagja végül vállalta a játékot és szokás szerint végig is robotolta a kilencven percet.
A mérkőzés taktikai csatával indult, több mint negyedórát kellett várni az első valamirevaló próbálkozásra, ekkor Szabó Máté lövése kerülte el a kaput. A félidő hajrájához érve veszélyesebben játszottunk, mégis Fadgyas Tamásnak kellett először igazán résen lennie, Borvető Áron ugyanis ziccerben lépett ki egy parádés csel után, azonban egy apró leheletnyivel hosszabban tolta meg a labdát, ami Fadgyasnak pont elég volt, hogy egy tökéletes ütemű kilépéssel megelőzze a támadót.
A gólnélküli fordulás után némiképp megváltozott a játék képe, a vendégek elkezdtek egyre inkább a centereikre – elsősorban a mezőnyből fizikailag kiemelkedő, két méter magas Novák Csanádra – játszani pontrúgásokkal, beadásokkal. Novák első komolyabb fejesét Fadgyas bravúrral védte, ám az ezt követő szögletet a csatár szép mozdulattal a léc alá fejelte, megszerezték a vezetést a vendégek az 52. percben.
Szerencsére nem fogta meg a mieinket a hátrány, bő tíz perccel később Lucas vett át egy jó passzt a tizenhatoson belül, háttal a kapunak, majd megfordulás közben Szilágyi Zoltán buktatta, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. Takács János kapus hiába próbálta megzavarni az ítélet végrehajtásában Bódi Ádámot, aki védhetetlenül bombázott a jobb alsóba.
A hajrára fordulva mindkét csapat a győzelemért ment előre, Kártik Bálint lövését Márkvárt Dávid a gólvonalról vágta ki, a szegediek pedig a pálya szinte bármely pontjáról tömegével ívelték be a szabadrúgásokat a kapu elé Novák Csanádot, vagy valamelyik előrehúzódó középhátvédet keresve.
Már-már úgy tűnt, hogy a sok próbálkozás ellenére marad a pontosztozkodás, amikor a 92. percben Pintér Ádám váltott a jobb saroknál jó ütemben Kártikkal, aki az alapvonalon benyomult a tizenhatoson belülre, majd tűpontosan a második hullámban érkező Bódi Ádám elé tálalt, ő pedig kapásból a jobb alsóba lőtt tizenegy méterről. Robbant a Kolorcity Aréna, a szegediek pedig erre már nem tudtak válaszolni, győzelmünkkel újra a Merkantil Bank Liga tabellájának második helyén várjuk a folytatást!
A folytatás pedig november 3-án vasárnap 17 órakor következik, méghozzá a Szamosi Mihály Sporttelepen, a Soroksár SC ellen. Szurkoljunk akkor is a csapatnak teljes erővel!
HAJRÁ, VEGYÉSZ! HAJRÁ, BARCIKA!
JEGYZŐKÖNYV
Merkantil Bank Liga
11. forduló
KOLORCITY KAZINCBARCIKA SC–SZEGED-CSANÁD GROSICS AKADÉMIA 2–1 (0–0)
Kazincbarcika, Kolorcity Aréna, 900 néző.
Vezette: Móri Tamás (Bertalan Dávid, Sinkovicz Dániel)
Gólszerző: Bódi Á. 65’ (11-esből), 90+1’; Novák Cs. 52’
KOLORCITY KAZINCBARCIKA SC
Fadgyas – Ternován (Csatári, 56’), Polgár K., Debreceni Á., Demeter M. – Varga J. – Szabó M. (Pintér Á., 72’), Kártik, Lucas, Bódi Á. – Pethő B. (Katona I., 72’).
Vezetőedző: Erős Gábor
SZEGED-CSANÁD GROSICS AKADÉMIA
Takács J. – Szilágyi Z., Pejovics, Horváth M. – Palincsár (Könczey, 70’), Márkvárt, Haris (Biben, 90+1’), Mohos (Pruska, 70’), Tóth B. – Novák Cs., Borvető (L. Sarr, 70’).
Vezetőedző: Michael Boris
MESTERMÉRLEG
Erős Gábor, a Kolorcity Kazincbarcika SC vezetőedzője
Nagyon szépen köszönjük a gratulációt, ez egy hatalmas elismerés, amit a kolléga mondott, nagyon komoly dicséret a csapat részére. Nagyon nehéz mérkőzés volt, ezt mindenki láthatta, rengeteg párharccal. Nagyon jól védekezett a Szeged, amit borzasztó nehezen tudtunk feltörni. Abban is egyetértek kollégámmal, hogy nagyon jól felkészültek, valóban nagyon kevés komolyabb lehetőségünk volt. Ami számomra egy kicsit bántó, hogy külön készültünk a pontrúgásokra, tudtuk, hogy egy nagyon veszélyes csapat, rengeteg magas, jó fizikumú emberrel, sajnos mégis ebből kaptunk gólt, ráadásul már a gólt megelőző helyzetnél is egy nagyon veszélyes fejese volt Novák Csaninak, amit bravúrral tudott védeni Fagyi – utána közvetlenül a szögletből pedig jött a gól is. Az viszont egy óriási fegyvertény, hogy egy ilyen stabil csapat ellen mégis meg tudtuk fordítani a mérkőzést. Természetesen kellett hozzá egy kis szerencse is, de mi is rengeteget tettünk érte. Talán azt a kis szerencsét, amit a múlt héten elvett tőlünk a sors, azt most visszaadta. Nagyon boldog vagyok, gratulálok a csapatnak, sok sikert kívánok kollégámnak és a Szeged csapatának a továbbiakra.
Kérdés: Nem szeretnélek arra kényszeríteni, hogy a játékvezetővel foglalkozz, de te is ennyire durvának érezted a csapatod, mint amilyen sok sárgát kaptatok?
E.G.: Nem éreztem így, mintha a játékvezető keményebben ítélte volna meg az általunk elkövetett szabálytalanságokat. Semmiképp nem mondanám durvának a csapatot, a statisztikákból is az látható, hogy a legsportszerűbb csapatok közt vagyunk, mi kapjuk a legkevesebb figyelmeztetést. Nem vagyunk durvák, szeretünk focizni, ugyanakkor nem vitatom az első félidőben kapott sárga lapok jogosságát, de a lapok számában meglévő különbség nem volt reális. Nem volt durva a mérkőzés sem, egy férfias, kemény küzdelem volt, sok párharccal, sok direkt labdával. Ezzel kellett most megbirkóznunk, de én nagyon örülök annak, hogy sikerült megfordítanunk a meccset, hiszen egy statisztika szerint, 84%-a a hátrányba kerülő csapatoknak nem tud mérkőzést nyerni. Nekünk most ez sikerült, ami nagy öröm, tizenegy forduló után a második helyen állunk, ez számunkra óriási boldogság – aminek külön örülök, az a huszonhét megszerzett gól, ami önmagáért beszél.
Kérdés: Minek köszönhető az utolsó perces győztes gólt, volt valamilyen változtatás, vagy „csak” a csapat tette a dolgát?
E.G.: Őszinte leszek, ez az én hitvallásom, valaki szereti, valaki nem, de én nem szeretem a döntetlent. Inkább kapjak ki kétszer és nyerjek kétszer, mint hogy játsszak négy döntetlent. Ezért van a huszonhét rúgott gól is, mert szeretünk előre menni. A kollégámnak is igaza volt, ők sem védték az 1-1-et, akár ők is szerezhettek volna második gólt, szerencsére ez most nekünk sikerült, de rengeteget tettünk érte, nem ajándékba kaptuk. Még az is lehet, hogy a játék összképe alapján a döntetlen reálisabb lett volna, de ahogy mondtam is, ami múlt héten balszerencse volt, azt most a szerencse visszaadta, nagyon boldogok vagyunk.
Michael Boris, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia vezetőedzője
Először is gratulálok a Kazincbarcika csapatának, a legjobb együttes, akivel eddig játszottunk a bajnokság során! Nehéz bármit mondani, ha az utolsó percben kapsz gólt. Azt megelőzően Márkvártnak volt egy nagy mentése a gólvonalról, de tulajdonképpen ennyi lehetősége volt a hazai csapatnak. Nekünk több helyzetünk volt, az első félidőben ott volt Borvető Áron ziccere, amit ki kellett volna használni, a második félidőben pedig a pontrúgásaink voltak veszélyesebbek, Szilágyi és Pejovic is többször odaértek a kapu elé, ha kicsit pontosabbak vagyunk, akkor talán lezárhattuk volna a meccset. Tudjuk, hogy a Barcika szeret focizni és jól tartja a labdát, úgy is készültünk, hogy kevesebbet lesz nálunk a labda. Ez sokáig jól működött, de el kell fogadnunk az eredményt, még egyszer mondom, ez a Kazincbarcika a legjobb csapat, akivel eddig játszottunk, de mégis nehéz úgy előrelépnünk a tabellán, ha ezeket a mérkőzéseket nem tudjuk megnyerni.