„Napról napra jobban vagyok”
Immár fél éve, március 31-én, az előző évad 26. fordulójában az Aqvital FC Csákvár ellen játszottunk hazai pályán bajnoki mérkőzést. A találkozó 60. percében, 0-1-es állásnál lépett pályára csereként Patrick Ioan Gânțe. Pekár László góljával egy perccel később kiegyenlítettünk, ám újabb negyedóra elteltével Patrickot le kellett cserélni, hiszen egy labdáért való küzdelemben csúnyának tűnő térdsérülést szenvedett.
Sajnos a legrosszabb gyanúk igazolódtak be, januárban érkező fiatal csatárunkat műteni kellett, hamar kiderült, hogy hosszú kihagyás vár majd rá. Nemrégiben azonban elkezdődött a rehabilitációja, most már teljes erőbedobással a visszatérésre koncentrál.
Időközben egy percre sem szakadt el a csapattól, ezt jól mutatja az is, hogy amikor csak teheti, a helyszínen szurkol a többieknek, bár mostanában erre nem mindig van esély. Erről is kérdeztük korábbi román utánpótlásválogatott játékosunkat, valamint azt is megtudtuk, milyennek látja az idei szezont és hogy reményei szerint mikor láthatjuk újra a pályán.
Először is: hogy érzed magad, hogy halad a rehabilitáció, mivel telnek a mindennapok? Mikorra érzed úgy, hogy reális lehet a visszatérés a pályára?
Napról napra jobban vagyok, de néha fáradtnak és kimerültnek is érzem magam, mivel naponta legalább 3-4 órát töltök az edzőteremben. Most Bukarestben vagyok, az ország egyik legjobb fizioterápiás központjában, remélem, hogy a téli előszezonban visszatérhetek a csapathoz, és ha minden jól megy, márciusban már játszhatok.
Hogyan emlékszel vissza a sérülésedre? Volt már korábban hasonlóan hosszú kihagyásod?
A sérülésem szörnyű volt. Elszakadt az ACL-em (elülső keresztszalag), az oldalsó meniszkuszom és a porcom is megsérült... Még emlékszem a sérülés pillanatára, a Csákvár 1-0-ra vezetett, ekkor álltam be. Folyamatosan támadtunk és egy percen belül sikerült megszerezni az egyenlítő gólt. A gólunk után annyira eltökélt voltam, hogy gólt szerezzek, és segítsek a csapatnak megnyerni a meccset, hogy csak arra koncentráltam, hogy megszerezzem a labdát és az ellenfél kapuja felé tereljem. Egy hosszú ívelt labdát kaptam a pálya szélére, irányváltást végeztem, bent akartam tartani a labdát, és megpróbáltam a védő elé ugrani, miközben ő meglökött oldalról. Ahogy fordultam hirtelen éreztem, hogy a térdem kiment. Minden erőmmel fel akartam kelni, de lehetetlen volt egyedül két lábra állnom. Egész pályafutásom során nem volt még ilyen sérülésem.
Fiatal korod ellenére sok helyen megfordultál már, voltál az AS Roma játékosa, de szerepeltél Ausztriában is. Hogy érzed magad itt, Kazincbarcikán?
Őszintén, tiszta szívből mondom, még soha nem éreztem magam olyan jól klubban, mint Barcikán. Az első naptól kezdve csodálatosan éreztem magam ebben a klubban, és alig várom, hogy újra együtt dolgozhassak elképesztő csapattársaimmal és a stábbal.
Bár sajnos most nem játszhatsz, de a legutóbbi időkig szinte minden meccsen találkozhattunk veled a Kolorcity Arénában.
Igen, minden alkalommal eljövök nézni a csapatot, amikor alkalmam adódik. Sajnos az utolsó meccseken nem tudtam ott lenni, mert jelenleg Barcikától ezer kilométerre végzem a rehabilitációmat, de ilyenkor is mindig szurkolok a srácoknak a tévé előtt.
Milyennek látod most a csapatot és hogy értékeled eddig a szezont?
A csapat sokat fejlődött a tavalyi szezon óta, és úgy gondolom, hogy a jelenlegi játékstílusunk is sokkal jobban bejön nekem, és jobban tudom majd segíteni a csapatot, mint korábban. Egészen mostanáig nagyszerű munkát végeztünk, nagyon büszke vagyok a srácokra, és alig várom, hogy újra együtt harcolhassak a pályán.
Köszönjük a válaszokat, jó munkát és mielőbbi teljes felépülést kívánunk, várunk vissza a pályára!
