Varga József: Nem levezetni jöttem Kazincbarcikára

Már több mint egy éve erősíti csapatunkat Varga József, akinek a keret egyik legrutinosabb játékosaként óriási szerepe van abban, hogy a Kolorcity Kazincbarcika SC ennyire jól szerepel az idei bajnokságban. A 22 bajnokiból 21-et végigjátszott, ám öt sárga lapja miatt most nem lehet ott a pályán. Vele beszélgettünk.

- 37 éves leszel júniusban, így adja magát a kérdés, van e már terved a labdarúgó karriered utánra? Vagy korai még ezt feszegetni?

- Nem korai, mert nyilván az én koromban már gondolkozni kell ezen, illetve már korábban is kell, tehát ez nem feltétlenül korhoz kötött. Valamilyen szinten szeretnék a fociban maradni. Az, hogy milyen formában, jelen pillanatban még nem tudom. Lucas-szal együtt jelenleg is végzem az UEFA B+A tanfolyamot, szeretném ezt a részét is kipróbálni a futballnak, de nem mindenáron. Azért képzem magam, hogy a lehetőségem meglegyen rá, és akkor majd meglátjuk. Jövő nyáron fogok vizsgázni, így, ha minden jól megy, akkorra van meg az A-licenc, és természetesen utána majd szeretnék pro-licencre is menni. Szóval érdekel a szakma, nyitva hagyom magamnak ezt a kaput. A B+A-nak alapfeltétele, hogy heti szinten edzést is kell tartani, Debrecenben az Olasz focisulinál dolgozok együtt a szabadnapjaimon az U9-U11-es gyerekekkel. Tehát ilyen szinten már egy kicsit belekóstoltam az edzősködésbe, és látom azt, hogyan kell készülni egyedül, hogyan kell gondolkodnia egy edzőnek és ez teljesen más, mint futballistának lenni. Meglátjuk, mit hoz a jövő, most még profi szinten focizok, minden további ez után jön. Nyilván ebben a korban, amiben vagyok, már azért nem lehet hosszú távon tervezni, évről évre lehet. Jelen pillanatban jól érzem magam, mert egészséges vagyok, ez a legfontosabb. Amíg itt vagyok, addig természetesen szeretnék a pályán lenni, de már nyilván foglalkoztat a másik oldal is.

- Négyszeres magyar bajnok vagy, háromszoros kupagyőztes, nyertél Ligakupát, Szuperkupát, NB II-es bajnokságot, számtalan egyéni díj birtokosa vagy, játszottál külföldön Németországban és Angliában, és 34-szer a magyar labdarúgó-válogatottban. De minden héten úgy futsz ki a gyepre, úgy szántod fel a pályát mintha még mindig bizonyítanod kellene. Mintha lenne valami hiányérzeted. Rosszul látom?

- Hú, ez egy nagyon jó kérdés, mert pont a szentlőrinci meccs után ez bennem is megfogalmazódott. Valahogy ráéreztél erre. Tudom, hogy ez csak véletlen, nyilván csak a véletlen, mert nem beszéltünk. Pont ezt a kérdést tettem fel, hogy igazából kinek akarok én még bizonyítani? Arra jutottam, hogy valószínűleg saját magamnak. A elvárások önmagammal szemben magasak. Amikor Debrecenből eljöttem, el kellett jönnöm, akkor is ez fogalmazódott meg bennem, hogy kell-e még nekem bizonyítani, bizonyítottam e már eleget?  Egyrészt nyilván olyan mentalitásom, hogy nem teszek különbséget meccs és edzés, és ellenfél és ellenfél között, szóval mindig mindenáron nyerni akarok mindenki ellen és ugyanazt a teljesítményt nyújtani. Tehát így megyek ki egy mérkőzésre. És szeretnék mindig mindenben a legjobb lenni.

Amikor Barcikára szerződtem, akkor azt mondtam, hogy én nem levezetni jövök. És erre Csábi Józsi a tanúm, ő volt az, aki engem legelőször megkeresett. Csak ő és én tudom, pontosan miről beszélgettünk, de már akkor is elmondtam neki, hogy szívesen jövök, megnézzük, hogy mit tudunk kihozni ebből a kapcsolatból. Viszont volt egy kérésem felé, hogy ha célokat fogalmazunk meg a csapattal szemben, akkor az ne a bennmaradás legyen, hanem valami más. Nyilván nem óriási dolgokban gondolkoztunk, de azt mondtam, hogy az nálam nem célkitűzés, hogy csak játsszak és valahogy maradjunk bent egy bajnokságban. Azóta Józsi már nincs itt, elment máshová edzősködni, de természetesen nagyon jó kapcsolatot ápolok mostani szakmai stábbal is, és azt gondolom, hogy a közeg is befogadott. Azt a szemléletet, azt a felfogást, ami bennem van ugyanúgy viszem tovább, és ennek az eredménye az, hogy minden hétvégén így megyek ki a pályára. Addig szeretnék játszani, amíg tudok teljesíteni. Én nem levezetni akarok, levezetni el tudok menni a haverokkal is focizni, kispályázni, ahhoz nem kell NB II-ben futballozni.  

Nem szeretném, ha az eddigi pályafutásomra utólag bármilyen árnyék vetülne. Nem szeretném, ha bárki azt látná rajtam, hogy én már csak azért vagyok a pályán, mert én vagyok a Varga Józsi és nekem ez jár. Nekem teljesítenem kell, példát kell mutatnom, jó irányt. Ezek, amik még most is motiválnak.

- Hogy éled meg a jelenlegi sikereket? A tabella második helyét, ha úgy tetszik?

- Van egy sikeres szezon eddig mögöttünk, nyolc mérkőzés van még vissza, ebből szeretnénk a legtöbbet kihozni. Az előzetes terveket és elvárásokat már túlszárnyalta a csapat, nyugodtnak kell lennünk, de mindenki éhes a sikerre. Látjuk, hogy megvan a csapatban a minőség, és azok az eredmények, amiket elértünk, nem véletlenek, de van bennünk egy kis frusztráltság. Látom a csapatot edzésen, tudom, hogy mi van benne, de most valahogy tavasszal nem tudjuk magunkból kihozni. Ennek ellenére ugyanúgy nem kapunk ki, vissza tudunk jönni meccs közben is, ha kell, de azt a stabil őszi teljesítményt, amit nyújtottunk, az most egy kicsit hiányzik. Természetesen ez azért is van, mert sokan változtattak, teljesen más felfogásban játszanak ellenünk az ellenfelek, ami nem probléma, kihívás, de nekünk is változtatni kell a játékunkon. Képesnek érzem magunkat arra, hogy másik játékkal, más felfogással is eredményesek tudjunk lenni. A hiányérzetem azért van magammal és a csapattal szemben, mert nagyjából mindig tudjuk, hogy mire számíthatunk a mérkőzéseken és nagyon sokszor azt is kapjuk, amire fölkészülünk, apró dolgokon csúszunk el. De mondom még egyszer, nyolc mérkőzés van vissza, eddig is meccsről meccsre gondolkodtunk, ezután is így lesz, de ebben a csapatban hatalmas potenciál van.

Ha ráéreznénk, hogy mik azok a pici dolgok, amiken változtatnunk kell, és azokat felismernénk akár meccs közben, akkor tudnánk „nyugodtabb mérkőzéseket” játszani. Ha ez sikerülni fog, akkor nagyon pozitív lesz a végkifejlet, ha nem akkor is, mert nyilván ebben a szezonban már nem lehet a csapatra sok rosszat mondani. Sok játékosnak ez most élete lehetősége, ha ezt most meg tudja ugrani, utána megmutathatja magát, szintet tud lépni szakmailag, anyagilag, mindenhogy.

- Te már játszottál sok olyan meccset, ami NB I-es vagy NB II-es bajnoki címről, kupagyőzelemről döntött, de nagyon sok csapatársad most került ilyen helyzetbe a pályafutása során először.

- A hozzám hasonló rutinosabb játékosok felelőssége ilyenkor felerősödik a csapaton belül, és ilyenkor kommunikációval, mindennel segíteni kell őket, le kell venni ezt a terhet róluk. De ezt szerintem jól kezeli a szakmai stáb is, nem hangoztatja senki, hogy ennek a csapatnak fel kell jutni, de ugyanakkor tudja mindenki, hogy benne van a csapatban. Tehát valahol a kettő között van az igazság. De ez igaz a teljesítményre is. Ha kicsit nehéz a csapatnak, ha nem megy úgy, akkor nekünk kell rátenni még egy lapáttal, megmutatni és odatenni magunkat. A csapaton belül van több ilyen játékos, aki érzi a felelősséget. Ha ezt most még elő tudjuk húzni, akkor szerintem tudunk egy lökést adni a csapatnak, amivel a hajrában úgy fogunk tudni teljesíteni, ahogy szeretnénk. Minden játékos különböző, mindenki más személyiség, van, aki erősebb, van, aki kicsit gyengébb, van, aki nagy nyomást tesz magára anélkül is, hogy más tenne rá. A cél az, hogy mindenki nyugodtan lépjen pályára és a legjobbját tudja nyújtani. Ez a kulcsa az egésznek. Rajtunk nem kell, hogy nyomás legyen, mert a bajnokság előtt senki sem gondolta, hogy a pontvadászat ezen szakaszában ilyen pozícióban leszünk. A nyomás azokon kell legyen, akik azt a célt tűzték ki, hogy bármi áron fel kell jutniuk.

Nagyon örülnék, ha pozitívan zárnánk, olyan eredménnyel, ami egy nagyon nagy dolog lenne a klub életében. Mi azon leszünk, hogy az eddigi teljesítményünket megkoronázzuk ezzel a nyolc mérkőzéssel, hátha sikerül oda jutni, ahová senki nem vár minket. A véleményem pedig az, ha valaki a pályán ki tudja vívni a feljutást, az megérdemli, hogy ott legyen.

- 22 forduló ment eddig le, egy kivétellel végigjátszottad mind a 22 meccset, azon az egy találkozón is a 70. percben cseréltek le, most viszont öt sárga lap miatt nem lehetsz ott hétvégén. Hogy éled ezt meg?

Nehéz. Azt gondoltam, hogy le tudom hozni úgy a szezont, hogy nem fognak összegyűlni a sárgáim, aztán az elmúlt pár fordulóban sikerült hülyeségek miatt összeszedni. Nyilván nehéz, mert amit mondtam, hogy ebben a szituációban, amiben most vagyunk, fontos szerep hárul a tapasztaltabb játékosokra, és most kell tartást adni a csapatnak, most kell segítséget nyújtani a pályán és a pályán kívül egyaránt. Hétvégén a pályán nem leszek ott, de a pályán kívül egész héten minden pillanatban azon leszek, hogy a legtöbbet tudjam segíteni a csapatot bármiben, amivel tudom, és tudom azt is, hogy a csapat képes nélkülem is győzni, mert nem egy-két játékosról szól ez a történet. A szakmai stáb feladata az, hogy megtalálja azt, aki helyettem pályára fog lépni, és a megfelelő taktikával küldje ki a csapatot, de nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban is, mert a szakmai stábunk is profi és minden mérkőzésre úgy készülünk föl, hogy tudjuk azt, hogy mit szeretnénk támadásban, védekezésben. Tudatosan akarunk játszani, az ellenfélből is készülve, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy aki lehetőséget kap helyettem, az tudni fogja, hogy mi lesz az ő feladata, és meg is fogja tudni oldani. Ehhez mindenféle segítséget megadok, ott leszek és támogatom a csapatot.

- Milyen Kozármislenyre számítasz?

- A Misleny nyugodtan focizik, az egész szezonban viszonylag kiegyensúlyozottan teljesít. A tudatosságot is lehet rajtuk látni, úgyhogy szerintem üde színfoltja a bajnokságnak. Nem lesz egyszerű, nem lehet könnyen elhozni onnan a pontokat. Nekem már volt szerencsém a Barcikával ott játszani, akkor hála Istennek 2-0-ra már meg tudtuk őket verni, szerintem most is képesek vagyunk rá. Mondhatnám azt, hogy csak rajtunk fog múlni, de természetesen tisztelem a Kozármislenyt és az eredményeit, ezért koncentráltan, tudatosan kell fociznunk végig. Jó meccset fogunk játszani, hiszen mindkét csapat focizni akar, úgyhogy, ha két ilyen csapat játszik egymással, rossz dolgok nem sülhetnek ki NB II-es szinten sem.