Kártik Bálint: Békéscsabán muszáj nyernünk

Hét fordulóval a bajnokság vége előtt továbbra is a második helyen áll a Merkantil Bank Ligában a Kolorcity Kazincbarcika SC. Ezúttal fáradhatatlan csapatkapitányunkkal, Kártik Bálinttal beszélgettünk. Szóba került a 14 meccses veretlenségi sorozat, és persze az is, milyen célokkal utazunk Békéscsabára.

- Beszéljünk először a hétvégi meccsről. Mi a rosszabb, egy sima vereség, amikor mondjuk három góllal vezet az ellenfél, vagy egy utolsó másodperces góllal kikapni?

- Ott hirtelen nyilván az utóbbi a rosszabb. Főleg úgy, hogy tudtuk azt, hogy nyernünk kell. Szerettünk volna győzni, mert sok volt mostanában a döntetlen idegenben, és a céljainkhoz az kell, hogy három pontokat gyűjtsünk. Nyilván mind a két csapat nyerni szeretett volna, de így a 93.-ban kikapni nagyon rossz érzés. Ha valaki három góllal elmegy tőled, az pedig azért rossz érzés, mert akkor az egész meccsen igazából az eredményen gondolkozol, az van a fejedben. Bár ha sok van hátra, akkor a hátrányból még vissza lehet jönni. Ha mindenképpen választanom kell, akkor jobban fáj a végén kikapni.

- Nézted a hétfő esti Mezőkövesd - Vasas meccset? Mi jutott eszedbe utána?

- Még idegesebb lettem, hogy elrontottuk a vasárnapot, mert öt pontra lehetnénk már a Vasastól. A Mezőkövesd egyébként megérdemelt nyert, sok mindent jól csinált, jobban, mint a Vasas. Nekünk meg ezeket a lehetőségeket kellene jobban kihasználni, hogy elérjük a célunkat.

- 14 meccses veretlenség szakadt meg, nem gyakori egy ilyen széria, ezt azért ne felejtsük el. Bármi történik, ezt mindig jó lesz elmondani.

- Nyilván az mindenkinek pozitív, hogy nem úgy kell bejönni keddenként a videózásra, hogy a vereséget kell elemezni. Tudtuk azt, hogy nem vagyunk az Arsenal, amelyik veretlenül nyerte a bajnokságot, és ők is kikaptak utána, tehát semmi nem tart örökké. Ez a pozitív hullám nagyon jó volt, de sok volt benne a döntetlen a vége felé. Azért mondtuk is, hogy lehet, hogy jobb lenne két győzelem, vagy két vereség, mint mondjuk négy döntetlen. Ugyanakkor nagyon nagy dolog, hogy sokáig nem tudtak minket megverni ebben az NB II-ben. Ez a legkiegyensúlyozottabb bajnokság, bárki megverhet bárkit. Nem nagyon volt szerintem ilyen az elmúlt években, hogy egy csapat ennyi ideig veretlen volt.

- Az NB II mindig nehéz bajnokság volt, és talán te vagy az, aki tud is erről beszélni, mert elég sok évet eltöltöttél Nyíregyházán, majd Csákváron és Pécsett. Mondhatjuk, hogy a létszámcsökkentéssel még erősebb lett a Merkantil Bank Liga, mint pár évvel ezelőtt?

- Igen, és ehhez hozzájön nyilván az NB I-nek a 2015-ös létszámcsökkentése is. Sok magyar játékos ide jön vissza, innen pedig szorul ki az, aki esetleg nem üti meg ezt a szintet. A Várda elment egy picit, de most nincsenek olyan kiemelkedő csapatok, mint pár évvel ezelőtt mondjuk egy MTK, Debrecen, vagy a Puskás Akadémia, amikor feljutott. Hiába az utolsó helyen állnak, most a Tatabánya is tud olyan játékosokat igazolni, akik pár éve az NB I-ben játszottak. Ezért is nagyon nagy dolog ez a 14 meccs, és az, hogy 23 forduló után ott vagyunk a második helyen egy jelentős bajnokságon.

- Beszéljünk egy kicsit rólad. Debreceni nevelés vagy, mégis Nyíregyházán lettél felnőtt futballista. Nézegettem korábbi interjúkat, de erről még nem nagyon olvastam. Ezt akkor, hogyan élted meg?

-  Tudtam a két klub közötti rivalizálásról, de fiatal fejjel nem fogtam fel, hogy mekkora ez az ellentét. Debrecenben nem kellettem, vagy nem számoltak úgy velem, ekkor jött a lehetőség. A fiatalszabály miatt is és én is szerettem volna szintet lépni. és akkor jött ez a lehetőség, utólag visszagondolva jól sikerült az az időszakom időszakom. Az, hogy Debrecenből mentem oda, nyilván a szurkolóknak nem biztos, hogy tetszett, de egy 18 éves gyereknek nem biztos, hogy ezt fel kell róni. Négy és fél évet töltöttem Nyíregyházán, nagyon szerettem ott lenni, de sajnos el kellett jönnöm. Utána mentem Csákvárra, ahol megsérültem, volt egy keresztszalag szakadásom, és egy féléves pécsi időszakom, ami nem sikerült, innen igazoltam Kazincbarcikára. Utólag is azt mondom, nagyon jó döntés volt, a tavalyi évben már vissza tudtam építeni magam, ez az évem pedig már olyan, mint Nyíregyházán volt az a négy és fél.

- A csapatkapitányi karszalagot is megkaptad tavaly ősszel egy olyan csapatban, ami tele van volt csapatkapitányokkal. Többek között Bódi Ádám, Lucas, Polgár Kristóf, Varga József NB I-es csapatoknak is voltak a kapitányai. Hogy néz ki ilyenkor az öltözői Hierarchia?

- Egymás mellett állunk. Nem egy ember vezeti a csapatot, hanem van egy mag, négyen-öten vagyunk. Az, hogy rajtam van a karszalag a mérkőzésen, nyilván nagyon jó érzés, örülök annak, hogy a vezetőedzőnk engem választott, de mindannyiunknak van hangja, szava az öltözőben. Nagyon sok mindent megbeszélünk Józsival, Lukas-szal és a többiekkel, tehát próbálunk egyfelé menni.

- Tavaly ősszel 2027-ig hosszabbítottál szerződést Kazincbarcikán. Mennyit gondolkodtál ezen a hosszabbítási ajánlaton?

- Igazából nem nagyon. Láttam azt, hogy hogyan alakult a csapat nyáron, láttam, hogy milyen lehetőségeink vannak idén, amit, ha elérünk, akkor nincs is kérdés, hogy meddig szeretnék itt maradni. Nyíregyházán is sokáig voltam. Csákváron is két évet játszottam, tehát nem az van, hogy évente-fél évente csapatot váltok. Szeretem, ha nyugi van, szeretem, ha biztos helyen vagyunk. Rendben van a csapat, a teljesítmény, a feltételek, jól érzem magam.

- Beszéljünk a jövőről. Békéscsabára utazunk. Ez megint egy hosszú túra, a harmadik zsinórban. Milyen meccsre számítasz?

- Az, hogy háromszor megyünk ilyen hosszú túrára, az szerintem senkinek nem jó, főleg úgy, hogy nem Mezőkövesdre kell átmenni. Sokat segít, hogy elmegyünk a meccs előtti napon, de azért benne van az lábakban, a fejekben, hogy utazgatni kell. Nem szabad emiatt tompának lenni, de nyilván nehéz úgy készülni egy meccsre, hogy tudod azt, hogy megint hat órát fogsz ülni a buszon, de sajnos ebből kell kihozni a maximumot. Békéscsabán muszáj nyernünk. Látjuk, hogy tud botlani a Vasas és valószínűleg fog még botlani a Kisvárda is. Nekünk minden meccsen a győzelemért kell küzdenünk, de tudjuk, hogy nem lesz könnyű, mert a csabaiak az életükért mennek. Félre kell tenni, hogy megint utazunk, haza kell hoznunk a három pontot.