Koszta Péter: Nálunk most minden jól alakult
Két fordulóval a bajnokság vége előtt három pont a Kazincbarcika előnye a Vasassal szemben. Az már biztos, hogy a Kolorcity KBSC dobogón végez, de hogy milyen színű lesz az érem, és sikerül-e a feljutás, az a következő hetekben dől el. A szezon hajrájáról, az építkezésről és a háttér szerepéről Koszta Péter sportigazgatóval beszélgettünk.
Sportigazgatóként milyen gondolatok kavarognak most a fejedben?
- Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: kevesen várták, hogy két fordulóval a vége előtt a feljutásért fogunk harcolni. Amikor nyáron elkezdtük a keret kialakítását, bíztunk benne, hogy jó csapatunk lesz, de azt még mi sem gondoltuk volna, hogy idáig eljutunk. Az, hogy már biztosan dobogón végzünk, a barcikai futball egyik legnagyobb sikere.
Osztályozók már voltak a klub történetében, de akkor más volt a rendszer. 2022-ben jutottunk fel az NB III-ból, és akkor is, tavaly is a biztos bennmaradás volt a cél. Ez sikerült, és a 2023/2024-es szezonban Csábi Józseffel sikerült egy stabil csapatot kialakítanunk. Nyáron Erős Gábor érkezett, és ezzel a keretet tovább tudtuk erősíteni. Persze kellett egy kis szerencse is, de nálunk most minden jól jött ki. Reméljük, az álmaink teljesülnek, és a Barcika történetében először NB I-es csapatként szerepelhetünk.
A folyamatos fejlesztést mutatja az is, hogy a szakmai stábban és a klubvezetésben nem történtek nagy változások.
- A stáb stabilitása talán az egyik legnagyobb erősségünk. A Marco Rossi mellett is dolgozó Simon László videóelemző, Dobos Attila erőnléti edző és Botló Ádám kapusedző már Csábi József előtt is itt voltak a klubnál. Ez az állandóság nagyon sokat számít, hiszen ismerjük egymást, és összehangoltan tudunk dolgozni.
A háttér is biztos lábakon áll. Jónás Anna már öt éve része a klub életének, tavaly nyártól cégvezetőként irányítja a működést. Fontos hangsúlyozni: a klub sikere nemcsak a pályán dolgozók érdeme. Azoké is, akik a háttérben – akár kevésbé látványosan – nap mint nap tesznek a működésért. Ez a siker minden jelenlegi dolgozónk közös eredménye.
Varga Józsi személyében érkezett bő egy éve az első rutinosabb játékos. Ő volt az első fecske?
- Így van. Józsi érkezése mérföldkő volt. Olyan játékosról van szó, aki nemcsak a pályán, de mentálisan is rengeteget segített – vezérként lépett elő. Őt sorban követték a többiek is.
Fontos szerepe volt ebben a Diósgyőrrel két éve kötött kooperációs szerződésnek is. Ez lehetővé tette, hogy olyan játékosokat szerezzünk meg, akik korábban nem biztos, hogy elérhetők lettek volna számunkra. A bérköltségek részbeni átvállalása segítette a keret megerősítését.
Bódi Ádám a napokban a Mandinernek nyilatkozta: ő azért jött, mert hitt a csodában. Mire emlékszel az első beszélgetésetekből?
- Természetesen olvastam az interjút, és valóban így volt. Mi akkor is őszinték voltunk vele: a célunk a fiatalok beépítése és a biztos bennmaradás volt.
De azt is megígértük, hogy ha eljutunk odáig, hogy reális cél lehet a feljutás, akkor a klub mindent megtesz azért, hogy ne legyen akadálya az NB I-ben való indulásnak. Az NB I-es licenc megszerzése ezt vissza is igazolta.
Ádám motivált, de ez igaz az egész csapatra. A lényeg, hogy a játékosok és a stáb egy irányba húz, és hiszünk abban, amit csinálunk.
A stáb és a csapat közötti egység az egyik kulcs?
- Mindenképp. Jól kialakult arány van a rutinosabb és a fiatalabb játékosok között. A vezéregyéniségek - Bódi, Varga, Polgár, Lucas, Kártik, Pethő, Ramos - nemcsak eldöntik a meccseket, de húzzák is magukkal a fiatalokat. És azok is hozzák a teljesítményt, akik kevesebb NB II-es rutinnal vágtak neki az idénynek. Ez a fajta egyensúly az egyik alapja annak, hogy most ott vagyunk, ahol.
A motivációt is sokszor említed. Ez mennyire döntő tényező?
- Szerintem alapvető. A „sértettség” helyett inkább belső motiváció hajtja ezeket a játékosokat. Többen olyan háttérből jöttek, ahol már nem számoltak velük. Itt újra esélyt kaptak, és éltek is vele.
A 25–28 éves korosztály mind úgy jött, hogy tudta: még dolga van a pályán. És ott vannak a fiatalok: a 21 éves Baranyai Nimród már kulcsjátékos, Lajcsik Vencel a 93. percben győztes gólt szerez, Kristóf Márk felnő a feladathoz, Demeter Milán pedig több mint 2000 percet játszott. Ez az építkezés lényege: a rutin és a fiatalság egyensúlya.
Mennyire lehet most előre gondolkodni?
- Viszonylag jó helyzetben vagyunk, mert a játékosaink nagy többsége élő szerződéssel rendelkezik, csak 3-4 játékosnak jár le a szerződése. Ez jó alap a folytatáshoz.
A korosztályos szabályok viszont komoly kihívást jelentenek: az NB II-ben két 2006-os vagy fiatalabb játékost kell folyamatosan pályára küldeni, az NB I-ben pedig egy 2005-öst. Ez is befolyásolja a következő szezon tervezését.
A csapat jó hírnevének köszönhetően sok megkeresést kapsz?
- Igen, de ez nem volt mindig így. Amikor pár éve kiestünk az NB II-ből, nehéz volt idecsábítani játékosokat. Akkor leültünk a tulajdonossal, Sztupák Péterrel, a város vezetésével, később a DVTK elnökével, Sántha Gergellyel, és elindítottunk egy új irányt. Lépésről lépésre építkeztünk.
Ma már nem kell bemutatkoznunk. A klubot ismerik, elismerik. A keret összeszokott és minőségi. Kevés sérülés volt idén, ami szintén a stáb jó munkáját dicséri. Hosszabb távú szerződésekkel próbáljuk megtartani a kulcsembereket, és nyitott szemmel figyeljük a piacot.
Erős Gábor a Nemzeti Sportnak azt mondta: csalódás lenne, ha nem sikerülne a feljutás. Egyetértesz vele?
- Az idény elején egy ötödik helyet is aláírtunk volna. Most, hogy ilyen közel vagyunk, természetes, hogy mindenki a feljutásban reménykedik. Ha mégsem sikerülne, nyilván lenne bennünk hiányérzet.
De azt gondolom, hogy bármi is történik, a csapat, a stáb és a klub minden jelenlegi dolgozója megérdemli a legnagyobb tiszteletet. Ez a szezon már most is bizonyítja: ha hosszú távon, tudatosan dolgozik egy közösség, abból komoly eredmények születhetnek.
