Békéscsabára utazunk a Magyar Kupában

A Békéscsabai 1912 Előre csapatának jogelődje – ahogy az az együttes nevéből is látható – 1912. október 22-én alakult meg Előre Munkás Testedző Egyesület néven. A klub színe az alapításkor sárga-fehér volt, azonban az alapítók nem sokkal később váltottak, a mai napig is használatban lévő lila-fehér színekre.

A klub a második világháború előtt alacsonyabb osztályokban, területi bajnokságokban viaskodott, időközben a gazdasági nehézségek miatt 1933-ban fel is oszlott a csapat, majd a következő szezontól a Békéscsabai Törekvés szerepelt jogutódként. Ez a név el is kísérte a csabai focit egészen a második világégés végéig, az 1945/1946-os szezonban az akkor élvonalnak számító Országos Bajnokság Keleti Csoportjában a tizennégy csapat közül a 12. helyet szerezték meg. Ez volt az együttes első élvonalbeli szezonja és a következő szűk harminc évben az utolsó is.

A másod- és harmadvonalbeli évtizedek után 1974-ben ismét feljutottak az NB1-be, ahol aztán két szezont leszámítva 1998-ig szerepeltek. Legjobb bajnoki eredményüket 1994-ben érték el, amikor bronzérmet ünnepelhettek – ez mai napig is a lila-fehérek legjobb NB1-es szereplése. A csabaiak ezzel az eredménnyel kvalifikálták magukat az UEFA-kupa küzdelmeire is, ahol a macedón Vardar együttesét 2-1-es összesítéssel búcsúztatták is, de a második selejtezőkört már nem élték túl.

Nem ez volt azonban az első nemzetközi szereplésük, hiszen mindeközben 1988-ban – miközben épp kishíján kiestek az élvonalból – Csank János vezetésével megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát, ami után a Kupagyőztesek Európa Kupájában szintén mentek egy kört a norvég Bryne kiejtésével.

Az utóbbi szűk húsz esztendőben legtöbbször a másodosztályban találkozhattunk az Előre csapatával, a 2015/2016-os évadban tettek egyedül látogatást a legjobbak között, de újoncként rögtön ki is estek.

A mögöttünk hagyott szezonban aztán ismét mélypontra jutottak, 19. helyezettként kiestek a Merkantil Bank Ligából, így a jelenlegi bajnoki évet az NB3 Dél-Keleti csoportjában kezdték meg. Méghozzá nem is akárhogy, hiszen hétből hét győzelemmel rajtoltak, huszonkét rúgott mellé két kapott góllal vezetik a ligát. Előnyük jelenleg öt pont a Hódmezővásárhely előtt, így már most kijelenthető, hogy a bajnoki aranyérem legfőbb várományosai. A Magyar Kupa jelenlegi kiírásába az előző, azaz a 2. fordulóban csatlakoztak be, ahol a Monor SE elleni 3-1-es győzelemmel jutottak tovább.

A békéscsabaiak jelenlegi vezetőedzője az 58 éves Csató Sándor, aki játékosként 240-szer lépett pályára a csapat színeiben és egyaránt részese volt az 1988-as MNK győzelemnek és a ’93-as bajnoki bronzéremnek.

A kiesést követően egy csapatnyi játékos távozott ugyan Békéscsabáról, de – ahogy az eddigi eredményeken is látszódik – sikerült őket pótolnia a klubnak. A nyári átigazolási időszakban érkezett a csapathoz a rutinos Vólent Roland és Pintér Norbert, valamint a fiatal Sármány Kristóf és Mihály Bálint, akik mindnyájan rendszeresen játszanak és összesen tizenegy góllal járultak hozzá az eddigi meneteléshez.

Nyári játékosmozgás a Békéscsabai 1912 Előrénél:

Érkezett: Pintér Norbert (Kaposvár), Sármány Kristóf (Hatvan), Geiger Norbert Attila (Tiszakécske), Vólent Roland (Tiszakécske), Somogyi Pál Csaba (Szarvas), Mihály Bálint (Honvéd II.)

Távozott: Czékus Ádám (Kisvárda), Lukács Raymond Barna (Targu Mures), Hamed Yasin (Nyíregyházára kölcsönből vissza, majd ETO FC Győr), Talpalló Norbert Lajos (Körösladány), Kitl Miklós (Siófok), Farkas Botond Gergő (Vasas), Bónus Marcell (Hódmezővásárhely), Rajsli Tamás (Körösladány), Sztankó László Márk (Körösladány), Puskás Gábor (Dunaújváros), Horváth Péter, Bora György.