Kétszer álltunk fel a Haladás ellen

Nem könnyű helyzetben készültek a csapatok a mérkőzésre november első vasárnapján. Nem csupán a hétközi kupaforduló nehezítette az együttesek dolgát, hanem a hideg idő és a szakadó esőben alaposan felázott pálya is. Aleksandar Jovic, a vendégek vezetőedzője a legutóbbi – PMFC elleni, 1-0-ra elbukott – bajnokihoz képest hat helyen változtatott csapatán. Csábi József a Honvéd elleni győztes alakulatba két helyen nyúlt bele, az erőnlétét mostanra visszanyerő Pekár László és az orrtörése miatt továbbra is speciális maszkban játszó Kotula Máté kerültek be a kezdőcsapatba.

A vizes pályán nagy iramban, de az adottságok miatt is alacsonyabb színvonalon kezdték a találkozót a csapatok. Az első lövést a 10. percben Doktorics Áron engedte el, aki közelről, de éles szögből, balról tüzelt, Tóth Balázs szépen védett. Pár perccel később Pekár László veszélyes kiugrását állította meg szabálytalanul Bosnjak Predrag, de lapot nem kapott érte.

A nagy kihívást jelentő és a szép játékot lehetetlenné tevő talajon a következő percekben jellemzően kiegyenlített mezőnyjáték folyt, a támadásokba mindkét oldalon hibák csúsztak. A 29. percben egy Heil Valter ellen elkövetett csúnya belépő borzolta a kedélyeket, amiért Zvekanov „csak” sárga lapot kapott, csapatkapitányunk pedig hosszas ápolásra szorult.

Aztán a 36. percben szinte a semmiből, egy ártalmatlannak tűnő helyzetben, Kurdics Levente mellett elesett Zoran Beronja, s miután az eset a tizenhatoson belül történt, Nazsa Tamás játékvezető a büntetőpontra mutatott. A megítélt tizenegyest Rácz Barnabás magabiztosan értékesítette, így hátrányba kerültünk.

A csapat szerencsére jól reagált a nehéz helyzetre, hiszen szinte azonnal kiegyenlítettünk! Pekár László tüzelt középről, úgy huszonnégy méterről, lövése a kapufán csattant, a kipattanó Kotula Máté elé került, aki balról, éles szögből a kapuba lőtte a labdát, 1-1!

Az egyenlítést követően magabiztosabban léptek fel a mieink, a 41. percben Papp Milán fejelhetett egy szöglet után tisztán, de nem találta el a kaput. Az első játékrészben nagyobb helyzet már nem akadt, 1-1-es állással vonulhattunk szünetre.

A második félidőt kényszerű cserével kezdtük, Heil Valter sérülése ugyanis súlyosabbnak bizonyult, így nem tudta folytatni a játékot, helyére Szemere Balázs érkezett. Csapatkapitányunk eddig a szezon minden bajnokiját végig a pályán töltötte, most sajnos ez a sorozat megszakadt, de reméljük, nem sokáig kell nélkülöznünk.

A folytatásban továbbra sem a nagy helyzetek domináltak, a 60. percben azonban ismét váratlanul szereztek vezetést a vendégek. Bal szélről ívelt be szabadrúgást Szakály Attila, amit a hosszú oldalon Csonka Bonifác szinte „teljesen üresen” fejelt a bal alsó sarokba.

Megint gyorsan próbáltunk válaszolni, de Kotula húsz méterről leadott lövése ezúttal elkerülte a kaput. A játék irányítását át tudta venni a csapat ezután, de az ázott talajon nehezen ment az építkezés.

Így érkeztünk el a rendes játékidő végére. A tartalékjátékvezető Takács Tamás már felmutatta a pálya szélén az 5 perces hosszabbítást jelző táblát, amikor a kezdőkörből jöhettünk szabadrúgással, miután a vendégek idáig futottak a labdával, s nem adták vissza azt a kirúgáshoz Tóth Balázsnak. Az akcióért Beronja sárga lapot kapott; Süttő Attila pedig gyorsan felívelte a megítélt szabadrúgást tizenhatos vonalára, ahol a kirobbanó Pinte Patrik klasszis mozdulattal átvette a játékszert, majd a jobb alsó sarokba lőtt.

A hátralévő percek némi kakaskodással és keménykedéssel peregtek le és maradt a 2-2-es döntetlen a végeredmény. A csapatunk kétszer is hátrányból állt fel nehéz körülmények között, s így az egyik pontot sikerült itthon tartanunk.

Folytatás november 12-én 17 órától a bajnokság talán legnehezebb terepén, az éllovas ETO FC Győr otthonában.

Buzdítsuk ott is teljes erőből a fiúkat!

Hajrá, Vegyész! Hajrá, Barcika!

JEGYZŐKÖNYV

KOLORCITY KAZINCBARCIKA SC – SZOMBATHELYI HALADÁS 2–2 (1–1)
Kazincbarcika, Kolorcity Aréna
Vezette: Nazsa Tamás (Tőkés Róbert, Vrbovszki Pál)
Gólszerzők: Kotula M. 38’, Pinte 90+1’, illetve Rácz B. (11-esből) 37’, Csonka B. 60’

KOLORCITY KAZINCBARCIKA SC
Tóth B. – Ternován, Szekszárdi M., Heil (Szemere B. a szünetben), Papp M., Kotula M. (Süttő 85’) – Csatári, Kártik (Ádám F. 76’), Pekár L. (Székely K. 68’) – Kurdics (Csilus T. 76’), Pinte.
Vezetőedző: Csábi József

SZOMBATHELYI HALADÁS
Pálfi – Beronja, Jagodics M., Csonka B., Bosnjak – Zvekanov, Horváth R. (Nyíri V. 59’), Szakály A., Rácz B. (Simut 75’), Doktorics (Csernik 75’) – Katona I. (Mohos 88’).
Vezetőedző: Alekszandar Jovics

MESTERMÉRLEG

Csábi József, a Kolorcity Kazincbarcika SC vezetőedzője

A csapat találkozója előtt több mint egy órával itt voltam már, mert kíváncsi voltam a pálya talajára. Ilyen körülmények között egy orosz ruletthez hasonlított a mérkőzés menete. Az ellenfelünk változtatott a korábbiakhoz képest, amit az elején nehezebben tudtunk lereagálni. Tudtuk, hogy a Haladás egy jó csapat, de mindkétszer előnyt ajándékoztunk nekik, hiszen két pontrúgásból kaptunk gólt. Mindkétszer vissza tudtunk jönni a meccsbe, ami mutatja a csapat erejét – nem először van ilyen idén. A legvégén elkaptuk a fonalat, talán lehetett volna esélyünk nyerni is, de kevés volt az idő. A meccs előtt nem lettem volna elégedett a döntetlennel, de így utólag, két egyenlítéssel kicsit más a kép. Sajnos a legstabilabb belső védőnket a félidőben egy nagyon csúnya belépő után le kellett cserélnem, bízom benne, hogy nem súlyos a sérülése.

Alekszandar Jovics, a Szombathelyi Haladás vezetőedzője

A mai mérkőzés igazi kemény meccs volt, a játék minőségét eldöntötte a pálya minősége, ettől függetlenül tudtuk kontrollálni a játékot. A rossz talaj miatt a támadóharmadban sok volt a hiba, nem tudtunk nagy helyzeteket kialakítani. Mi kontrolláltuk a játékot, mi voltunk aktívabbak, az ellenfél inkább kontrázott. Gratulálok a csapatomnak a harciasságért. A Barcika jól szervezett csapat, jól védekeznek, kiváló, gyors támadókkal rendelkeznek. Kétszer is vezettünk, a végén pedig érdekes bírói döntés játszott közre az egyenlítésben. Úgy érzem, két pontot vesztettünk, de elégedett is vagyok, mert két vereség után végre nem kaptunk ki.