Két fiatal, saját nevelésű játékos is csatlakozott ősszel a Kolorcity Kazincbarcika NB2-es csapatához
A Parasznyán élő 18 éves fiatalember anno lakóhelyén kezdett el focizni úgy nyolcéves kora körül, számos szép emléke van különböző Bozsik-rendezvényekről. Aztán egy-két vargabetű után klubunk utánpótlás korú játékosa lett, ahol először U14-ben játszott, mint igazolt sportoló.Bamutatjuk Kovács Szabolcsot.
Apukám is focizott annak idején versenyszerűen, de aztán a család és a munka miatt korán abbahagyta. A nagybátyám pedig kapus volt Diósgyőrben, vagyis a foci szeretete meg volt a családban, így indultam el én is ezen az úton. Sajnos történt néhány tragédia is az életemben, így nekem a foci egy komoly kapaszkodó és motiváló erő is; az apukám nagyon szerette volna, hogy futballista legyek! S bár ezt nem érhette meg, de én megpróbálom megvalósítani a közös álmainkat, s bízom benne, hogy lát engem, és büszke rám!
- Még középiskolába jársz, ez mennyire nehezíti meg az edzésekre járást?
Eléggé, hiszen Parasznyán lakom, Miskolcra járok a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumba, a tanév végén fogok érettségizni, az edzéseim pedig ide kötnek Barcikára. Szóval nagyon korán kelek, rengeteget utazom, hogy mindenhol ott legyek időben és jól teljesítsek. Késő estére érek haza minden nap, s a meccsek miatt sokszor a hétvégék is így telnek. Az érettségi és a szakma megszerzése elvárás felém a család és önmagam irányából is, de az igazi cél és álom az életemben a foci. S ezért meg is próbálok mindent megtenni.
- A helyzeteden pedig az sem könnyít, hogy több csapatban is „érintett vagy”, ami korosztályos és felnőtt edzéseket, mérkőzéseket egyaránt jelent.
Igen, a klubnál szépen haladtam előre a korosztályos utánpótlás csapatokban, 15-16 évesen már a 19-es korosztályban is bemutatkoztam. Aztán a tavalyi idényben már a fiókcsapatban is szerepet kaptam, a Bánhorváti színeiben 19 mérkőzésen léptem pályára kezdőként vagy csereként, s egy gólt is szereztem egy idegenbeli, győztes mérkőzésen. A 2023/2024-es szezonban eddig 25 meccsen játszottam; tizenöt alkalommal kezdőként a megyei első osztályú Bánhorvátiban, itt két gólt is rúgtam, emellett a Korolovszky György által vezetett U19-es gárda színeiben hét ízben léptem pályára, s egyéb mérkőzéseken három alkalommal. Mindig nagyon figyelni kell, hogy hol és hogyan tudok játszani, nyilván az a jó, ha nem keresztezi egymást csapataim meccsidőpontja, ami azért bőven előfordul.
- S közben jött a lehetőség, hogy csatlakozhattál a Csábi József által vezetett NB2-es felnőtt kerethez…
Igen, amiért nagyon boldog vagyok. Tudomásom szerint az érintett edzőim már egy ideje beszélgettek arról, hogy a fejlődésem érdekében a legmagasabb osztályban is edzenem kellene, minél többet. De miután iskolába járok, s mindenképpen szeretném befejezni a tanévet, így nem egyszerű a helyzet. Mátyás József, a fiókcsapatom edzője és Gyuri bácsi (Korolovszky György – a szerk.) nagyon elégedettek voltak a teljesítményemmel, s mondták, hogy Csábi József vezetőedző - aki egyébként többször megnézett tétmeccsen - szeretne kipróbálni egy felnőtt edzésen. Ez meg is történt, majd azóta, amikor csak tudok, ott vagyok, s a kerettel együtt edzek. De sajnos a délelőtti vagy kora délutáni tréningek kimaradnak tanulmányi elfoglaltságaim miatt. Így is nagyon örülök a lehetőségnek és annak, hogy már a kispadra is leülhettem bajnoki, illetve Magyar Kupa mérkőzéseken.
- Az a bizonyos kozármislenyi mérkőzés annak ellenére is emlékezetes maradhat számodra, hogy kiestünk a kupából, hiszen akkor és ott lettél 18 éves, s a csapat kedves gesztusként külön is felköszöntött.
Nagyon meglepődtem és nagyon jól is esett. Nem tudtam még olyan sok időt tölteni a csapattal, s egy kicsit zárkózott típus is vagyok, de kezdek feloldódni, beilleszkedni, s remélem, hogy idővel még inkább bele tudok simulni majd az amúgy jó hangulatú öltözőbe. Az, hogy gondoltak rám, nagyon különlegessé tette a nagykorúvá válásomat.
- Milyen cél tűztél ki magadnak rövidtávon, közép- és hosszútávon?
Igazából ezen még annyira nem is gondolkodtam el, mert még fel sem fogtam teljesen, hogy itt lehetek, hogy a felnőtt, másodosztályú kerettel edzhetek…, nagy megtiszteltetés és felelősség is. De ha most egy kicsit jobban belegondolok, akkor az elsődleges cél, hogy a bizalmat megháláljam, s itt tudjak edzeni a „nagy kerettel” folyamatosan. S közben rengeteget tanuljak, fejlődjek, ellessek a többiektől fontos szakmai dolgokat, hiszen nagyon sok rutinos és jó játékos van a csapatban, szerintem annyira sok mindent lehet tőlük és mestertől tanulni. Három éves idő intervallumban pedig minél hamarabb szeretnék felnőni az NB2-es szinthez – ez a vágyam. Megerősödni fizikálisan, mentálisan, rendbe tenni a fejemben a dolgokat taktikai, technikai oldalról ugyanúgy, mint emberi tekintetben is, hogy bizonyos helyzeteket hogy kell és szabad lereagálni, mert ezzel néha van nálam probléma.
Mindent meg fogok ezért tenni, s nem baj, hogy sok és komoly áldozatokat is kell hozni érte, mert ez az álmom, és ahogy eddig, ezután is küzdeni fogok érte. Köszönöm a lehetőséget jelenlegi és egykori edzőimnek, a családomnak a támogatást és a bátorítást!
