„Jól éreztem magam újra a pályán”
Az első fordulóban rögtön kezdőként mutatkozhattál be a Kolorcity Kazincbarcika SC-ben, ám sajnos mindössze hat percnyi játékot követően megsérültél. Hogyan emlékszel vissza erre a meccsre?
Sajnos, ha valamire mondhatjuk azt, hogy ilyen egy rossz, vagyis inkább balszerencsés bemutatkozás, akkor ezt arra a mérkőzésre teljes mértékben elmondhatjuk. Nem csak a korai sérülésem miatt, hanem az eredmény szempontjából is, hiszen vereséget szenvedtünk, úgyhogy ez nem egy szép emlék.
Szerencsére a sérülésből felépültél, az 5. fordulóban, a Gyirmót elleni meccsen már leülhettél a kispadra. Ezt követően viszont újra fel kellett venned a kesztyűt, hogy visszakerülj a kezdő tizenegybe, ami most, a legutóbbi meccsen sikerült. Hogy érezted magad újra a pályán?
Szerencsére nem hagytam ki hosszú időt, hamar teljes edzésmunkát végezhettem, viszont a fájdalom még nagyjából két hétig kitartott. Időközben a csapatnak valóban nagyon jól ment a játék, jöttek az eredmények. Egy sérülés után sosem könnyű újra játékidőhöz jutni, főleg egy ilyen együttesben, ahol ennyire magas minőséget képviselő játékosok vannak és amely ilyen jól szerepel. Nem is azzal foglalkoztam ekkor, hogy mikor játszhatok, hanem csak azzal, hogy amikor megkapom a lehetőséget, akkor a lehető legjobban élni tudjak vele. Jól éreztem magam újra a pályán, s persze becsúsztak néha hibák, összességében több jó megmozdulásom is volt, a csapat pedig győzött – ez mindennél fontosabb!
A Kolorcity Kazincbarcika SC a Merkantil Bank Liga éléről várja a folytatást. Mik a terveid a válogatott szünetre és mit vársz az őszi szezon utolsó két meccsétől?
Magasra tettük a lecet ezzel a teljesítménnyel, tizenhárom forduló után vezetjük a tabellát, ráadásul a gólkülönbség sem akármilyen. Ám amennyire közhely, annyira igaz, hogy ilyenkor nem szabad belekényelmesedni a helyzetbe, ugyanolyan alázattal kell dolgoznunk, ahogy eddig. Hiszek a csapatban és a stáb minden tagjában, ha ugyanilyen mentalitással tesszük a dolgunkat, akkor az utolsó két mérkőzésen is szép eredményt tudunk elérni. Ezek előtt jól jön most egy kis szünet, amikor picit több lehetőség van arra is, hogy találkozzunk családtagokkal, barátokkal, akikkel szezon közben ez nehezebben megy.
Fiatal korod ellenére nem vagy rutintalan játékos, utánpótlás játékosként szerepeltél a Puskás Akadémiában, Debrecenben bemutatkozhattál az élvonalban, majd az elmúlt két szezont Győrben töltötted, mielőtt hozzánk érkeztél. Hogy érzed magad itt, Kazincbarcikán?
Valóban, Felcsúton kezdtem el focizni, sok időt töltöttem el ott, és megtanultam a foci alapjait. Otthonról fiatalon elkerülve eleinte nehéz volt, aztán az idő múlásával sikerült szépen megszokni.
Ezt követően Debrecenben egy nagyon szép évet töltöttem el, ez volt az első alkalom, hogy felnőtt öltözőbe kerültem, itt sok mindent tudtam tanulni a csapattársaktól, s ha nem is sokat játszhattam, örültem neki, hogy sikerült bemutatkoznom az élvonalban.
Ezután Győrben töltöttem két szezont, ahol voltak szép sikereink, az első évben egy fiatal csapatunk volt, majd tavaly sikerült kiharcolni a feljutást, habár voltak nagyon nehéz időszakok az idényben, mentálisan komoly erő kellett ebben az időszakban.
Eddig azt mondhatom, hogy nagyon jól érzem magam Kazincbarcikán, szerencsére nem volt mindenki ismeretlen, néhány csapattársammal játszottam már együtt korábbi csapataimban. Egy nagyon családias és munkaorientált stáb és csapat épült fel itt, szeretnék kiemelni minden itt dolgozó személyt, akik valamennyien fontos láncszemei a csapat jelenlegi eredményes szereplésének. Ahogy említettem, sok nagyon jó játékosunk van, de a rendkívül erős csapatszellem és a minden nap kiváló hangulat legalább ugyanilyen fontos.
