Fehér Balázs: Ez egy megnyert második hely, nem pedig egy elvesztett első

Ezüstérmet nyert az MLSZ Regionális U15 Alap, Északkeleti csoportjában a Kolorcity KBSC korosztályos csapata. A csapat edzőjével, Fehér Balázzsal beszélgettünk. 

- Hogyan értékeled az U15-ös korosztály elmúlt egy évét? Sikerült teljesíteni a kitűzött célokat?

- Összességében abszolút pozitívnak értékelem ezt az évet. Tavaly nyáron kezdtük a közös munkát és úgy gondolom, hogy sikeresnek tekinthető. A legfontosabb cél az volt, hogy a fiúk egyénileg és csapatként is tovább fejlődjenek. Eredmény tekintetében nem volt konkrét elvárás, abban bíztunk, ha mindenki naprólnapra és hétről-hétre becsületesen készül, az majd eredményekben is meg fog mutatkozni. Ez a végelszámolásnál be is bizonyosodott.

- Benne volt az ezüstérem a társaságban, vagy számotokra is kellemes meglepetés?

- Számomra ismeretlen bajnokságba cseppentem és mivel első évem volt a fiúkkal bár tisztában voltam valamelyest a képességeikkel - nem tudtam mire számíthatok. Ahogy ősszel teltek a meccsek és egyre jobb teljesítményt sikerült a pályára vinnünk, már látszódott, hogy valahol a dobogón kell végezzünk. Nagyon szépen meneteltünk az első félévben, de tudtuk, hogy a tavasz mindig nehezebb, ezért hiába fordultunk az élen, próbáltunk arra törekedni, hogy ne éljék ezt meg a gyerekek teherként. Bár a végén lecsúsztunk az aranyról, az ezüstre is büszkék lehetnek a srácok, hiszen ezt sem kapták ingyen. Nagyon sokat tettek érte és az egész évet tekintve úgy érzem, hogy teljesen megérdemelt a második hely. 

- Van hiányérzeted, mert nem sok hiányzott a bajnoki címhez sem?

- Van hiányérzet és csalódottság is, főként a gyerekekben, hiszen sokáig a kezünkben volt a sorsunk. Ősszel magasra tettük a lécet, amit sajnos tavasszal már nem sikerült megugranunk. Az őszi szezon leggólerősebb játékosát tavaszra elveszítettük és hiába próbáltunk ki több variációt is a pótlására, sajnos ezek kényszermegoldások voltak, amik nem bizonyultak annyira hatékonynak. Azt is be kell látnunk, hogy a szezon első felében egy nagyobb előrelépés volt látható a csapaton, ez is hozta az eredményeket, míg tavasszal ezt már nem tudtuk megismételni. Természetesen bármelyik bajnokságban szép dolog az első helyen végezni, mégis úgy érzem, ha őszinték akarunk lenni, a második helyünk is bravúr, hiszen a tabella első 4 helyezett csapata nagyon közel áll egymáshoz képességekben és ebből azért sikerült kettőt megelőznünk, amihez nagyon nagy teljesítményt kellett letenni a fiúknak. Így visszatekintve ez egy megnyert második hely, nem pedig egy elvesztett első.

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése a csapatnak?

- A két RKSK elleni meccs talán. Az őszi idegenbeli meccsen éreztem azt, hogy bár nem játszottunk annyira kimagaslóan, de csapatként ott értünk össze. Jó volt látni, ahogy a gyerekek egymást kisegítve, hajtottak és küzdöttek végig és sikerült meg is nyerni azt a mérkőzést. Az itthoni meccset bár elveszítettük, de az színvonalában, a játék minőségében is egy élvezhető mérkőzés volt és valahol ez a legfontosabb, hogy a folyamatos munka visszaköszönjön a hétvégi meccseken.

- Kik azok a játékosok, akiknek a fejlődésére különösen büszke vagy?

- Nyilván voltak kimagasló teljesítmények is az év folyamán, de kiemelni nem szeretnék senkit külön, hiszen ez csapatsport, itt együtt értük el a sikereket. Annak viszont örülök, hogy mindenki a saját képességeihez mérten, úgy gondolom, hogy tudott fejlődni ki többet, ki kevesebbet - és remélem ők is úgy érzik, hogy nem csak eltelt egy év, hanem mindenki egy kicsit több lett. Igyekeztem mindenkinek legalább annyi lehetőséget megadni, amennyi munkát ő is beletett a szezon során. Lévai Kristóf Levente lett a házi gólkirályunk, aki U17-es meccsen is pályára lépett a tavasszal. Több 2011-es és 2012-es gyerek is lehetőséget kapott a csapatban, akik erre maximálisan rászolgáltak, a fejlődésük szempontjából hasznos tapasztalatokat szereztek.      

- Mi a kedvenc csapathoz köthető történeted az idei évből, amit évek múlva is mesélni fogsz?

- Amire úgy gondolom, hogy ritka és jó rá visszagondolni, hogy 19 fordulón keresztül veretlenek tudtunk maradni. Ami még megérintett, mikor Zsolcán vereséget szenvedtünk (emiatt már nem a saját kezünkben volt a sorsunk) többen elsírták magukat az öltözőben. Rossz volt látni a csalódott arcokat, de ez is kell, hogy formálja őket, meg kell tanulniuk feldolgozni a vereséget is. Illetve nagy élmény volt mindannyiunk számára, hogy a klub lehetővé tette, hogy az utolsó meccsünket a stadionban játszhassuk. Ez egy nagyon szép zárása lehetett ennek a sikeres évnek és egy plusz töltetet kell, hogy adjon a folytatáshoz a gyerekek számára.

- Milyen célokat lehet kitűzni a korosztály elé a következő szezonban?

- Bárhogy is alakuljon, a legfontosabb, hogy fejlődjenek. Sokan jövőre kezdik a középiskolát, nehezebb lesz talán egy kicsit számukra összehangolni a kettőt. Itt derülhet ki, kiből lehet labdarúgó, vagy egyáltalán, ki szeretne a sport területén megmaradni. Ha jó sportembereket esetleg élsportolókat szeretnénk nevelni belőlük, itt már egyre fontosabb lesz, hogy jó versenyzőtípusok és sikerorientáltak legyenek!