„A legfőbb célunk, hogy a közösség ereje tovább nőjön”

A férfiak mezőnyében a felnőtteknek már megkezdődött a tavaszi szezon, ám a Kolorcity Kazincbarcika SC női csapatai még most fordulnak a téli felkészülés hajrájára. Boros Lászlóval, a női szakág vezetőjével beszélgettünk a szakág helyzetéről, őszi eredményekről, tervekről, beleértve a felnőtt csapatot és az utánpótlást is

Felnőtt női csapatunk az NBII Keleti csoportjában, a 7. helyről várja a márciusi folytatást. Milyennek értékelted az őszi szezont?

Nyugodt körülmények között tudtuk elkezdeni a felkészülést az őszre, talán most először fordult elő az elmúlt években, hogy nem kellett öt-hat új érkezővel és hasonló számú távozóval számolni, így lényegesen könnyebben ment a csapatépítés, azaz inkább a csapat tovább építése. Azt gondolom, ez a mérkőzéseken meg is látszódott, mert gyakorlatilag az Újpestet és az Egert leszámítva ki-ki mérkőzéseket játszottunk, volt olyan amelyik nem nekünk sült jól, de volt olyan is, ami igen. Az eredményektől függetlenül is elégedett vagyok az ősszel a felnőtt csapatot tekintve.

Arra külön büszkék vagyunk, hogy nagyon sok saját nevelésű, illetve helyi kötődésű játékosunk van a felnőtt csapatban, ami nálunk alapelv, amit szeretnénk tovább is vinni.

Tudjuk azt, hogy ez lényegesen behatárolja a lehetőségeinket és azt is be tudja határolni, hogy milyen eredményeket érhetünk el, de nekünk nem az az elsődleges, hogy bajnoki címért hajtsunk, hanem az, hogy legyen egy olyan közösségünk, ahol a játékosok szeretnek sportolni, és akár adott esetben a sporton kívül is közösen időt tölteni, gondolok itt csapatépítőre, évzáróra, vagy bármilyen kötetlen programra.

Mi a helyzet az utánpótlással? Milyen célokat tűztetek ki a szezon előtt és hol tart most ezek megvalósítása?

Az utánpótlás szempontjából már most látszik az, hogy azok a játékosok, akik évek óta köztünk vannak és viszonylag korán el tudták kezdeni a focit, azokra lehet építeni, ők stabilitást jelentenek a létszámban és az edzésekben, de ugyanúgy a csapattársak is számíthatnak egymásra. Ezt leginkább az U16-os csapatnál lehetett látni, ott gyakorlatilag tizenkét játékosunk volt ősszel, ez a tizenkét játékos játszotta végig a bajnokságot, rájuk pedig mindig lehetett számítani.

Az U14-es csapat egy kicsit kacifántosan állt össze, mert ott a toborzásban volt elmaradásunk, amit most a télen igyekszünk pótolni, ettől függetlenül ott is összejött tíz-tizenegy lány, akik a háromnegyedpályás bajnokságban, ahhoz képest, hogy hogyan álltak össze, kimondottan szépen szerepeltek.

Az U19-es csapat szintén végigjátszotta a bajnokságot úgy, ahogy elterveztük, de azt gondolom, hogy a tavaszban van még bőven lehetőség, ennek megfelelően van a felkészülésünk is összeállítva, ennek megfelelően szeretnénk majd tavasszal pályára lépni a bajnoki meccseken is. Reméljük, hogy egyszer kijön a lépés, mert eddig sokszor volt olyan, amikor úgy gondoltuk, hogy tavasszal rá tudunk még tenni egy lapáttal az őszi szereplésre, aztán mégis elfogytunk a végére. Azt gondolom, hogy most egy olyan játékosállományunk van, akikkel ez a tervezett előrelépés nem elérhetetlen.

A felkészülés zökkenőmentesen kezdődött el az utánpótlásban és a felnőtteknél is, jó létszámmal tudunk dolgozni. Vannak további olyan céljaink is, amikről egyelőre még nem szeretnék beszélni, de azon dolgozunk, hogy ne álljunk meg itt – és itt most nem az eredményekre gondolok elsősorban, hanem a stabilitásra, illetve a sportolóknak a továbbnevelésére.

Visszatérve a felnőtt csapatra: március 8-án rajtol a szezon, hogy látod a lehetőségeket, mennyire alakul át a keret, mire számítasz tavasszal?

Alapvetően csak magunkra szoktunk koncentrálni, engem a többi csapat erősödése, vagy gyengülése nem különösebben mozgat meg. Az Újpest ellen ugyanazzal a mentalitással és elképzeléssel lépünk pályára, mint például a tabella második felében tanyázó csapatok ellen. Valamilyen szinten szerencsétlenség a szerencsében, hogy két meghatározó játékosunkat is nélkülöznünk kell majd, hiszen ők anyai örömök elé néznek. Ők stabil játékosaink és húzóembereink voltak, amióta megalapítottuk a felnőtt csapatot, az ő pótlásukat meg kell oldani, ami nem lesz zökkenőmentes, az elején biztosan érezni fogjuk az ő hiányukat. Ugyanakkor ez természetesen az élet rendje, így mi is velük örülünk és várjuk a – remélhetőleg lányok – születését.

Emiatt talán egy kicsit kiszámíthatatlanabb lesz az eleje a tavasznak, de ez függ attól is, hogy a felkészülési meccseken hogyan, milyen létszámban tudunk részt venni. Rendelkezésre áll megfelelő számú edzőmérkőzés, hogy ezeket a kiküszöbölendő területeket észrevegyük mérkőzésszituációkban is és ezekre tudjunk reagálni.

Az utánpótlásban szereplő csapatok számára van-e konkrét kitűzött cél a tavaszra?

Utánpótlásban sincs konkrét, helyezésekben mérhető célunk, az évad végén visszatérhetünk arra, hogy ha lebontjuk statisztikákra a 2024/2025-ös szezont, akkor mit mutatnak a számok. Vannak kimutatásaim az alap mutatókat tekintve, de ezekből inkább majd az idény zárása után vonjuk le a megfelelő következtetéseket arra nézve, hogy hol tartunk.

Az látszódik, hogy felfelé ívelő pályát futunk be az eredményeket illetően és külön öröm, hogy egyre több játékos tud a felnőttek edzésein minőségben részt venni, azaz ők nem csak a létszámot gyarapítják, hanem az ő fejlődésüket is szolgálja ez, illetve a csapatnak is hasznos, így NB2-es amatőr gárdaként normális létszámmal tudunk edzeni, amit valószínűleg nem sok klub tud elmondani magáról.

A legfőbb célunk, hogy a közösség ereje tovább nőjön, ha ez eredményekben is megmutatkozik, annak örülünk, voltak már dobogós helyezéseink az elmúlt években is, ha ezeket sikerül megismételni, vagy túlszárnyalni, az plusz boldogság és motiváció is a jövőt illetően, de azt hiszem, a többi edző nevében is mondhatom, hogy nekünk bőven elég itt Kazincbarcikán az az öröm, amit akkor kapunk, amikor látjuk visszaköszönni azokat a dolgokat, amiket hétről hétre sulykolni próbálunk a játékosainkba. Itt lehet szó akár az edzésen gyakoroltakról, vagy a személyiségükben megmutatkozó fejlődésről, ami visszaköszön az öltözőben, a folyosón, a mindennapokban. Ez a tökéletes visszacsatolása annak, hogy valószínűleg nem csináljuk rosszul, amit csinálunk, ha ezekből a dolgokból ragad rájuk valami, az minket elégedettséggel tölt el.

Toborzás területén, a női szakág bővítését tekintve mi a terv, hogyan készültök az előttünk álló hónapokra?

Nálunk a toborzás folyamatos, alapvetően helyi, vagy helyi kötődésű, a közvetlen agglomerációhoz tartozó településekről keressük, várjuk a lányokat. Nem azt szeretnénk, ha valaki mondjuk Békéscsabáról költözne ide, hanem ha például Bódvaszilason, vagy Dédestapolcsányban feltűnik egy olyan lány, aki szeretne focizni, akkor nagyon örülünk annak, ha eljön közénk és kipróbálja magát. Eközben, ha találkozunk egy-két csiszolatlan gyémánttal az plusz boldogság és plusz motiváció.

A lehetőségeinkhez mérten rendszeresen igyekszünk toborzókat tartani, ezeknek a plakátjait mindig előre megosztjuk. Elkezdtük a helyi általános iskolákat is felkeresni, a Kazinczyban már személyesen is felvettem a kapcsolatot Igazgató úrral, aki pozitívan állt hozzánk, a felső tagozatosokat meg is tudtuk már nézni testnevelés órán. Természetesen fontos számunkra, hogy ne csak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is kapcsolatba tudjunk lépni, ezt első körben úgy oldjuk meg jelen pillanatban, hogy minden érdeklődőnek egy szórólapot adunk a kezébe és kérjük, hogy ezt otthon mutassa meg és a rajta található elérhetőségeken keressenek bennünket bármikor a szülők is.

A következő ilyen állomás a Tompa Mihály Általános Iskola lesz és így szeretnénk majd továbbmenni, lépésről lépésre mindenhova eljutni. Ami fontos nekünk, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a tanárokkal, intézményvezetőkkel. Minden esetben először velük vesszük fel a kapcsolatot, velük megbeszéljük a részleteket és utána indulunk el következő körben a testnevelő tanárok felé.

Milyen életkortól várjátok a lányokat?

Jelenleg öt éves kortól tizenkét éves korig koedukáltan mindenhol van lehetőségük a lányoknak a versenyzésre, azt azért tapasztaljuk, hogy ez sok esetben elrettentő lehet, mert itt hasonló korú fiúkkal találkoznak akár edzésen, vagy egy Bozsik fesztivál keretében, ahol egy-egy keményebb ütközés, vagy lövés érthetően kedvüket tudja szegni, épp ezért nekünk az egyik rövidtávú célunk az, hogy minél kisebb korosztályokban is esélyt adjunk a lányoknak arra, hogy külön edzéseken vegyenek részt és ha van rá lehetőség, akkor verseny keretek között is megmérettessék magukat.

A megkezdett toborzásnak milyen a fogadtatása, mekkora az érdeklődés a lányok között a foci iránt?

Azt gondolom, most már tudjuk a helyén kezelni a kezdeti népszerűséget, mert amikor csak elméleti szinten vetődik fel a foci, akkor sokkal több a lelkes rajongó és a focit elkezdeni vágyó kislány, de amikor már eljönnek egy edzésre és látják azt, hogy ez mivel jár, akkor – néha már a megérkezés előtt is – szokott probléma, visszahőkölés lenni. Nem azért történik ez, mert lehetetlent várunk el, vagy mert annyira kemény követelményeket támasztunk, hanem egyszerűen nem látják előre, hogy a sport a rengeteg pozitív élmény mellett bizonyos elköteleződéssel is jár. Jelenleg az arány, amit látok, hogy ha tíz lánnyal beszélünk fociról, közülük három-négy az, aki ténylegesen megérkezik edzésre. Szeretnénk ezen az arányon javítani, amiben a szülőkkel való kommunikáció erősítése lehet leginkább segítségünkre.

Mindezzel együtt is abszolút pozitív a fogadtatás nem csak a gyerekek, de az intézmények részéről is. Nem szeretnénk Kazincbarcikán belül megállni a toborzással, célunk, hogy a környékbeli iskolákat is megkeressük idővel. Ennek érdekében megkerestem a Kazincbarcikai Tankerületi Központ vezetőjét is, aki írásos engedélyt adott rá, hogy a tankerülethez tartozó intézményekben megkezdjük a toborzást. Így a hivatalos résszel kezdtük, onnan indítottuk el a dolgot, ahonnan kellett, ami szintén egy fontos eleme annak, hogy ez ne csak egy pillanatnyi fellángolás legyen, hanem idővel egy hosszú távú folyamattá és együttműködéssé érjen.

Szeretnénk azt is erősíteni, hogy Kazincbarcikán, például az Irinyiben sporttagozat is indul középiskolában, ahova lehet jelentkezni, hogyha valaki a sport irányában szeretne elmozdulni, de nem szeretne nagyobb utat megtenni azért, hogy középiskolába járhasson. Ezt az információt is szeretnénk erősíteni, mert szerintem még gyerekcipőben jár.

Azt is lehet látni, hogy a lányfocit magát teljesen újként fogadják. Nem egy olyan reakció volt már, hogy egy kislány elkezdett focizni a Bozsik rendszerben fiúkkal közösen, itt elvesztette az érdeklődését, aztán amikor megemlítettük, hogy lehet majd külön lánycsapat edzésein, és fesztiválokon is részt venni, akkor már újból nyitottá vált a lehetőségre.