Makrai Gábor: Aki focistának áll, ilyen meccsekről álmodik
A szombati DVTK - Kolorcity KBSC mérkőzés előtt Makrai Gáborral beszélgettünk. Szóba került az első három forduló, a keddi csapatépítő, és természetesen a borsodi rangadó is.
Fizz Liga 4. forduló
2025. augusztus 16., szombat
18:15 Diósgyőri VTK - Kolorcity Kazincbarcika SC (tv.: M4 Sport+)
- Három forduló ment le eddig a bajnokságból, hogy látod ezt az első három meccset?
- Szomorú vagyok, mert nem szereztünk pontot, de azért bizakodom is, mert a legutolsó meccsünk sem nézett ki rosszul. Szerintem sokkal jobb teljesítményt nyújtottunk a Debrecen ellen, mint az ellenfelünk, mégis ők vitték el a három pontot. Sajnos ilyen a foci. De ha dolgozunk tovább, vissza fogja adni az élet.
- Jól hallottam, hogy Kuttor Attila megdicsérte a csapatot a vereség ellenére is? Hiszen a legfontosabb kivételével minden mutatóban felülmúltuk a Debrecent.
- Ez így van. Egyedül a gólok számában nem, de próbálunk ezen is változtatni. Most már az a lényeg, hogy pontokat szerezzünk, ezért inkább legyünk minden mutatóban rosszabbak, mint az ellenfél, csak gólokban legyünk jobbak.
- Milyen volt a keddi csapatépítő tréning?
- Nagyon jó volt a gokartozás is és jó volt végre egy kicsit kikapcsolódni a többiekkel együtt. Már régóta terveztük, hogy csinálunk valami közös programot. Köszönjük a klubnak a lehetőséget! Sajnálom, hogy csak második lettem, de nem sokkal maradtam le az első helyről Balázsi Levi mögött.
- Jön a Diósgyőr meccs. Ha az utánpótlásban nevelkedőket levesszük, akkor te játszottál az ellenfélben a legtöbbet. Milyen meccsre számítasz?
- Öt és fél évig voltam diósgyőri labdarúgó. Kétszer játszottam eddig a DVTK ellen, de az új stadionban vendégként még nem léptem pályára. A régiben még a Puskás Akadémia színeiben játszottam Diósgyőrben, ez volt életem első NB I-es meccse, és egyszer Pécsett kaptam lehetőséget, akkor 4-3-ra nyert a Pécs. Várom a meccset. Miskolcon élünk a családommal, a sógorom Tamás Márk a Diósgyőrben játszik, nagyon jó a kapcsolatunk, hetente többször is találkozunk. Kíváncsi leszek, hogy apósomék kinek fognak szurkolni. (nevet - a szerk.) Fociról nem sokat beszéltünk a héten, főleg nem a felállásokról – ő sem hozta szóba, én sem. Majd a meccs másnapján, a vasárnapi ebédnél megbeszéljük, ki hogyan látta.
- Milyen Kazincbarcikára és milyen Diósgyőrre számítasz most hétvégén?
- A Diósgyőr egy nagy vereség után jön, ilyenkor mindig rosszabb játszani egy csapat ellen. Mindegy, hogy milyen játékkal, de valahogy nyerniük kell hazai pályán, viszont a játékunkat tekintve szerintem mi felfelé ívelő pályán vagyunk, és a nagy számok törvénye alapján nem kaphatunk ki mindig. Szeretném, ha a csapat eredményes lenne és ha ez jó játékkal párosul, az csak külön öröm.
- Játszottunk már idén a Groupama Arénában is, így a szombati atmoszféra nem lesz teljesen szokatlan.
- Aki labdarúgónak áll, ilyen meccsekről álmodik. Jó idő lesz, jó időpontban lesz a mérkőzés, sok szurkoló előtt, de nem csak a hazai oldalon lesznek sokan, hanem biztos vagyok benne, hogy minket is rengetegen fognak elkísérni. Kevés olyan meccs van, amikor tényleg úgy érzed magad, hogy focista vagy, és azt mondod, hogy ezért kezdted el. Ez ilyen.
- Mégiscsak egy borsodi rangadó következik. Gondolom nem kell senkit külön motiválni.
- Én most a magam nevében tudok beszélni. Nekem sokat jelent ez a meccs, borsodi vagyok, itt nőttem fel, itt élünk a családommal. Mind a két csapat közel áll a szívemhez. Egy dolgot megígérhetek, ha megkapom a lehetőséget és esetleg gólt lövök, nem fogok látványosan ünnepelni.
