Szorgalom, alázat és hit...

A Mosonmagyaróvár elleni mérkőzés hajrájában lehetőséget kaptál Csábi Józseftől, és megszerezted első játékperceidet az NB2-ben. A pillanat nagyon kedves volt – melyet fotósunk is megörökített -, hiszen mestered a válladat átölelve, mosolyogva küldött pályára. Hogy emlékszel vissza erre, mi hangzott el ott és akkor?

Igen, így volt, és azt mondta nekem, hogy bátran játsszak, tegyem a dolgom, azt, amit tanultam, de majd bent úgyis érezni fogom.

Számítottál erre 3-0-nál?

Nem, nem gondoltam igazából. A szokásos módon melegítettem, aztán szóltak, hogy menjek, mert engem fog beállítani a mester. Ez úgy a nyolcvanadik perc körül volt, eléggé meglepődtem, nem is nagyon számítottam rá, de jó érzés volt nagyon…

Mire emlékszel, hogy az alatt a nagyjából 10-12 perc alatt, amíg le nem fújta a meccset a játékvezető, mi történt a pályán?

Megindultam egy párszor, próbáltam mindig keresni a passz lehetőségeket. Volt két jó megindulásom is, az egyikben Pinte Patrikkal játszottunk össze, igazából abból nagyobb helyzet is lehetett volna, de sajnos nem sikerült. Nem éreztem félelmet a pályán, hogy velem szemben idősebb és rutinosabb védők voltak, mert úgy vagyok vele, hogy mindegy ki az ellenfél, csak győzzön a csapat.

Hogy reagáltak a debütálásodra a csapattársaid, volt-e ünneplés, avatás…?

Volt ünneplés, és még lesz is, van egy szokás a csapatnál, úgy hogy lesz ilyen „buli”, ami nyilván inkább evés és szolid együttlét, csapatépítés. De amúgy gratulált mindenki. Az edzői team is beszélt velem és minél több játékpercet kívántak nekem.

Szülők, család, barátok?

Ők is nézték a meccset, és nagyon gratuláltak, boldogok voltak, velem együtt.

Te hogy élted, éled meg az elmúlt fél évet, hiszen utánpótlás csapatban ugyanúgy játszottál, mint a Bánhorváti megye egyes csapatában. Korábban is edzettél a felnőtt csapattal, ugyanakkor nem ragadtál meg ott. Vagyis pontosabban, talán most jött el a te időd…

Igazából csináltam a dolgom évek óta, minden hétvégén pályára léptem az utánpótlásban és megye egyben is. Rengeteg játékperc van a lábamban. A nyár elejétől egyre többet edzettem a felnőtt kerettel is, korábban nem sikerült megragadnom itt, most viszont igen. Mióta Józsi bá az edző, éreztem, hogy számít rám, és odakerülhetek én is a keretbe. A közelmúltban aláírhattam első profi szerződésemet és a második fordulóban be is cseréltek, így nagyon boldog vagyok.

Akik régebben ismernek azt mondták, hogy te nagyon tudatosan építetted magad egy bizonyos pont után, talán ennek is köszönhető az, ahol most tartasz. Ennek van valóságalapja?

Igen, amikor U17-ben Divinszki József lett az edzőm, akkor volt nálam egy komoly szemléletváltás. Sokat beszéltünk arról, hogy mit és hogyan kell tenni ahhoz, hogy futballista lehessek. Hogy kell felépíteni magamat fejben és fizikálisan is, hogy elérjem az álmaimat. Ettől és így változott meg a gondolkodásom, s ezért nagyon hálás vagyok neki. S a többi edzőmnek is, mert nekik is köszönhetem, hogy most itt tartok.

Távlati céljaid?

Szeretnék megragadni az NB2-es keretben, csapatban. Majd kezdővé válni, és mindig egyre felfelé szeretnék haladni. Ebben nagyon sokat segít nekem a családom, a jelenlegi edzőim és a csapat is, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

Nagyon jól érzem magam barcikai labdarúgóként, és remélem, hogy jó példa vagyok a kicsiknek és nagyobbaknak is, hogy szorgalommal, alázattal és hittel el lehet jutni a felnőtt csapatba.