"...minden eddig elvégzett feladat vagy munka valamiért fontos része az életemnek..."
Vég Csongor szatmárnémeti származású, négy éves volt, amikor szüleivel Magyarországra, Szabolcsba költöztek. Hamar a labdarúgás szerelmese lett, tehetséges kissrácként már nagyon fiatalon felkerült Budapestre. A Vasasban nevelkedett, majd az akkori másodosztályig tudta felverekedni magát, mint futballista. Saját elmondása szerint, amikor tudatosult benne, hogy valószínűleg ez a legmagasabb szint, amit el tud érni, elkezdte megtervezni a „focin túli” életét. Ami maradt a futballban, de a másik oldalon. Elvégezte a Testnevelési Egyetemet, majd sorra szerezte meg az edzői és egyéb végzettségeket; így UEFA Youth A-licensszel, Double Pass sportigazgatói és egyetemi szintű sportmenedzseri képesítéssel rendelkezik. Életében az első fordulópont az volt, amikor az utánpótlás edzősködés és az aktív labdarúgás egyre nehezebben volt összeegyeztethető, s ő az előbbit választotta, stoplis cipőjét pedig - játékosként - szögre akasztotta. Ez ott és akkor, a legjobb döntés volt.
Sokan szenvednek azzal, hogy mi lesz majd, ha abbahagyják az aktív labdarúgást, és át kell lépni a civil életbe. Nekem ez nagyon zökkenőmentesen ment, s amellett, hogy néhány évig alacsonyabb osztályokban még hódoltam ennek a gyönyörű játéknak, egyik pillanatról a másikra át tudtam állni az edzősködésre, s tudatosan építettem magam és a civil életemet. Nagyon rugalmas ember vagyok, nem okoz gondot a munkahelyváltás, s mindig igyekeztem azt szem előtt tartani, hogy minden egyes új feladat, állomás, az a karrieremet illetően egy felfelé tartó lépcsősor következő foka legyen. Többnyire engem találtak meg a feladatok, de volt olyan is, hogy én kerestem mást, mert azt éreztem, hogy nincs meg az a bizonyos „kémia” a klub és közöttem, ami a hatékony munkához, fejlődéshez szükségszerű lett volna.
Mire emlékszel vissza a legszívesebben eddigi edzői vagy sportvezetői pályafutásodból?
Nehéz kiemelni bármit, mert minden eddig elvégzett feladat vagy munka valamiért fontos része az életemnek. Vagyis minden eddigi állomáshelyem nagyon sokat adott hozzá a fejlődésemhez; a BKV-s időszakban kezdtem el edzősködni gyerekekkel, ez azért fontos. A Honvédnál ezt a legmagasabb szinten folytathattam, ami kivételes lehetőség, aztán a Csíkszeredánál már felnőttekkel is dolgozhattam, ez azért nagyon értékes. A diósgyőri időszakom kiemelkedik ebből, hiszen ragyogó két évet dolgozhattam Fernando Fernández mellett, de már önállóan is vihettem felnőtt csapatot, hiszen a tartalékcsapat vezetőedzője voltam. Ez a két év nekem nagyon-nagyon sokat adott, olyan volt minden nap, mintha egy magas kategóriájú edzőképzésen lettem volna… Fernando team-ben való gondolkodása példaértékű, nagyszerű stratéga, az egész klubmodellt, a hatékony és átlátható működést kiválóan fejlesztette, s én nagyon sokat tanultam tőle erről is. A gondolkodásmódja, a kommunikációja, az emberekhez való hozzáállása rengeteg pozitív töltetet adott nekem, s sportigazgatóként még inkább látom azt, hogy mennyire fontos a modern és stratégiai gondolkodás.
Aztán jött egy újabb fordulat az életedben, hiszen a pálya mellől a vezetői oldalra léptél át.
Igen, a szerbiai Topolyai SC-nél az akadémia szakmai igazgatója lettem. Mint ahogy mindenhol, itt is megvoltak a helyi sajátosságok. Topolya azért különleges ebben a sorban, mert az első csapatuk az UEFA Európa-liga csoportkörében játszott, s egy nagyon szervezett klub a legalsó szintektől a legmagasabbig. Az akadémiája olyan infrastruktúrával rendelkezik, ami Szerbiában egyedülálló, ez például nagy könnyebbség és segítség az igazolások esetében, hiszen így sokkal egyszerűbb játékosokat hozni, kiemelkedően jók a körülmények, minden megvan és rendelkezésre áll a jó teljesítményhez. Az emberek, sőt a gyerekek mentalitása is egy kicsit más, mint máshol, vagy éppen itthon, de szerintem a kulcs mindenkihez más, és ezt kell megtalálni…
Ha már kulcs és megtalálás…, a Kolorcity Kazincbarcika sportigazgatói feladata hogy talált meg téged?
Már ősz végén beszéltem a klub tulajdonosával a főállású sportigazgatói munkakört illetően, hiszen ez volt a konkrét szándék a jövőre nézve. Vagyis egy olyan szakembert kerestek, aki a felnőtt csapat mellett az utánpótlás tekintetében is napi, operatív feladatokat lát el, egy kézben összefogja a klub szervezeti rendszerét és szakmai feladatait. Ez egy nagyon érdekes, szép, ugyanakkor nehéz feladat, pont ezért is érdekelt így egyben ez a projekt. Én nagyon sok potenciált látok a kazincbarcikai labdarúgásban, magában a klubban, így hamar meg tudtunk állapodni. Nagyon szeretem a kihívásokat, ugyanakkor szerettem volna a Marosvásárhelyen elkezdett sportigazgatói karrieremet is folytatni, vagyis ez egy szerencsés találkozás, amiből remélem, hogy nagyon sok érték és siker teremtődik majd.
Közel két hete vagy fizikailag is a klubnál, mik az eddigi tapasztalatok?
Nyilván mielőtt igent mondtam, majd ide érkeztem, informálódtam a klubról, a városról. Tudom, hogy milyen komoly tradíciókkal és gazdag sportélettel rendelkezik Kazincbarcika, s maga a labdarúgó klub is. De ez kevés ahhoz, hogy érdemi és felelősségteljes döntéseket hozhasson bárki, vagyis én most egy olyan időszakomat élem, amikor információkat gyűjtök, megfigyelek, kérdezek, integrálódok. S ebben segítségemre vannak a kollégák, az edzői stáb és a korábbi sportigazgató.
Az biztos, hogy mint ahogy minden klubnak, a Barcikának is megvan a saját maga identitása, küldetése, víziója, nekünk ebből és ebben kell egy jó stratégiát kialakítani. Annak külön örülök, hogy Koszta Péter olyan alapokat és munkát tett le az elmúlt években a klub asztalára, ami több, mint kiváló, hiszen erre lehet és kell is építeni. Gondolok arra például, hogy a játékoskeret hogyan lett összerakva, mert ez a jelenlegi kilencedik helyezés egy nagyon szép eredmény a csapat részéről. S azt is látni kell, hogy ebbe nemcsak a stáb és a játékosok tették bele a saját munkájukat, hanem Peti is, mint sportigazgató.
Nyilván mindig, mindenhol van mit fejleszteni, javítani, jobbítani, kész klubról nem lehet beszélni szinte sehol és soha, hiszen mindig jönnek új dolgok, trendek. Fontos, hogy a klubfilozófia jól illeszkedjen az adottságokhoz és a lehetőségekhez is. Ha pedig túltekintek az első csapaton, akkor az például rendkívül pozitív, hogy nagyon sok gyerek van az utánpótlásban, ez egy jó kiindulópont, hiszen van kikkel és kikért dolgozni. Fontos feladatom, hogy ahogy indulnak az edzések, személyesen is találkozzak az utánpótlás edzőkkel, megismerjem őket, a gondolkodásukat, hogy milyen víziót tudunk együtt felvázolni, majd ennek mentén haladni, fejlődni.
Tehát most egyrészt a felmérés és az információgyűjtés zajlik a részedről, másrészt viszont belecseppentél abba a kőkemény munkába, ami az NB2-es tavaszi keret kialakítását jelenti.
Így van, ami azt is jelentette, hogy nagyon gyorsan fel kellett vennem a ritmust, hiszen rövid a felkészülési időszak és komoly csaták zajlanak a játékos piacon is. A téli átigazolási időszak nem hagy olyan nagy mozgásteret, mint a nyári, kisebbek a lehetőségek a keret csinosítására, de biztos, hogy nálunk is lesz még mozgás, esetlegesen távozók és érkezők is. Szerintem ezt a jól összerakott keretet nem kell nagyon felforgatni, mert az ősz megmutatta, hogy van benne minőség, és nagyon erős a kohézió is, ez nekem például kifejezetten tetszik. A Kolorcity-család brand itt és ily módon is jelen van, mert magán az öltözőn is érződik a hatása, jó a hangulat, tisztelik és szeretik egymást a srácok, s ez nagyon fontos, még akkor is, ha bizonyos posztokon egymás vetélytársai. Vagyis az új igazolások esetében nagyon fontos lesz a szakmán túl az emberi oldal is, hogy passzoljon ide a játékos, be tudjon illeszkedni ebbe a jó miliőjű közegbe. Vannak hiányposztjaink, ezeket mindenképpen szeretnénk tavaszra megoldani, dolgozunk rajta folyamatosan.
Nyilván mindig mások a prioritások; most jobban a felnőtt keretre fókuszálok, aztán jön a fiókcsapat, az utánpótlás és a női szakág is, szerintem szezon közben ezek az arányok jól fognak ide-oda tolódni. Mivel klubban gondolkozok, így, hogy csak mondjak két végletet a struktúrában, az U7-es edző ugyanolyan fontos, mint az első csapat stábtagja. Vagyis menetközben mindig nekem kell majd jól megtalálni az egyensúlyt és a feladatok elosztását.
Az idei egy kiváltképp nehéznek ígérkező tavaszi idény lesz az első csapatot illetően, hiszen a bajnokság végén négy gárda egyenes ágon kiesik. Mi a cél, ami igazából már a keretkialakítási és átigazolási stratégiánkat is nagyban meghatározza?
A klub részéről egy kiváló eredmény, amit ősszel elért a felnőtt csapat. Ha mindent egybevetek, a földrajzi, anyagi, infrastrukturális körülményeket, a versenytársak adottságait és lehetőségeit, akkor büszkék lehetünk arra, ahol most tart a klub. Ennek a jelenlegi pozíciónak a megtartása, vagy egy kis előrelépés, az egy olyan komoly eredmény lenne, amire még jobban odafigyelnének a futballtársadalomban. Nagyon kiélezett tavaszra számítok, szerintem öldöklő csata lesz a csapatok között a négy kieső miatt, s a középmezőnytől lefelé szinte mindenki érintett lehet ebben. Mi most olyan pozícióban vagyunk, hogy hat-nyolc csapat biztosan szívesen cserélne velünk, de nagyon oda kell figyelni majd mindenre és mindenkire, az biztos! Mindemellett azt is fontosnak tartom, hogy a csapat és a teljes kiszolgáló személyzet együtt haladjon és fejlődjön, hogy a játékosokból ki tudjuk hozni a maximumot, s ez lehet a kulcsa egy jó tavaszi szereplésnek a bajnokságban. A rövidtávú cél tehát a bennmaradás, a közép- és hosszú távú pedig az, hogy egy olyan csapat legyen a Kazincbarcika, ami nem liftezik, hanem stabil tagja a második vonalnak. Amiről úgy beszélnek, hogy egy komoly klub, identitással, filozófiával, stratégiával, stabilitással, ahol tudnak minőséget produkálni, borsodi és saját nevelésű játékosoknak lehetőséget, játékperceket, karriert biztosítani. Én magam – kollégáimmal együtt – ezen fogok dolgozni, sőt már ennek szellemében tevékenykedem. Minden nap itt vagyok a klubnál, feleségemmel Borsodszentgyörgyön élünk, nem egy nagy távolság, így a folyamatos jelenlétem biztosított. Megbízható, magas munkamorálú és lojális embernek tartom magam, s ezt várom el mindenkitől, aki a Kazincbarcika kötelékében bármilyen pozícióban is dolgozik. S nem megfeledkezve a szurkolókról, szeretném, ha továbbra is kitartanának a csapat mellett, mert a támogatásuk nagyon fontos. Legyenek hangosak a mérkőzéseken, buzdítsák a csapatot, mert a céljaink eléréséhez ők is nagyon kellenek!
