Baranyai Nimród: Csak élvezni kell a futballt

Baranyai Nimród a téli átigazolási időszakban érkezett Újpestről Kazincbarcikára kölcsönbe. Mind a tíz tavaszi mérkőzésen pályára lépett, ebből kilenc alkalommal kezdőként, legutóbb az Ajka ellen pedig pontot érő gólt is szerzett. A Szeged elleni hétfő esti tévés meccs előtt vele beszélgettünk.

- Védőként ez nem a te feladatod elsősorban, mégis kíváncsi vagyok. Mikor rúgtál utoljára gólt?

- Pont most dobta fel a facebook, bajnokin debreceniként egy éve Diósgyőrben, április 20-án, 5-3-ra kikaptunk, én szereztem a Debrecen első gólját, ez volt az első NB I-es gólom, de az Újpest színeiben szeptemberben egy dunavarsányi kupameccsen is betaláltam, 7-0-ra nyertünk, én rúgtam az utolsót. Amikor érkeztem, az első időszak legfontosabb feladata az volt, hogy védekezésbe zökkenjek vissza, ami 6-7 nullára lehozott mérkőzés után sikeresnek mondható, majd a válogatott szünet után jött támadó funkciók újraépítése.

- Akkor azért évente párszor előfordul. Sokan gratuláltak hétvégén?

- Igen. A családom, a barátnőm, a csapattársak, sok üzenetet kaptam.

- Hogy emlékszel vissza a gólra?

- Bódi Ádi adott egy jó mélységi passzt Pethő Bencének, ő Lucashoz passzolt, aki nagyon jó ütemben indított, szerettem volna beadni, a védő egy kicsit belepöckölt, így egy kis irányváltoztatással a hálóba került a labda, szerencsésnek is mondhatjuk, de nagyon örülök neki.

- Alig pár hónapja érkeztél kölcsönbe, hogy érzed magad Kazincbarcikán?

- Nagyon szeretek itt játszani, olyan, mintha már két-három éve itt futballoznék. Nagyon kedvelem a stábot és a csapatot is. A csapattársak nagyon hamar befogadtak, már voltak ismerőseim a debreceni brigád személyében, Varga Józsi, Bódi Ádi, de Pintér Ádámmal és Szujó Attilával is játszottam egy csapatban.

- Még lehet labdát is szedtél egy-két mostani csapattársadnak?

- Elő-elő fordulhatott, de én egy kis faluból, Bárándról jártam be Debrecenbe edzésekre, sok felnőtt meccsre nem jutottam ki. Amikor általános iskolás voltam, szüleim hordtak minden nap edzésre. A gimnáziumot már Debrecenben kezdtem, beköltöztünk, végigjártam a korosztályos ranglétrát, majd felkerültem a felnőtt csapathoz.

- És jött az Újpest. Ez mindig külön büszkeség egy magyar labdarúgónak, mert Magyarországon nem gyakori, hogy valakinek a játékékjogáért pénzt adnak.

- Igen. Valóban. De mivel erős volt a konkurencia, sajnos nem kaptam annyi játékpercet ősszel, így éltem a Kazincbarcika által felkínált lehetőséggel.

- Akkor mondhatjuk, hogy azzal, hogy folyamatosan játszol, a célodat már elérted?

- Nem mondanám, hogy elértem. Még van hátra öt mérkőzés. Bízom benne, hogy ezt a hátralévő öt meccset sikeresen fogjuk venni, és akkor a végén pedig egy nagyon szép eredményt érhetünk el, ami a klub történelmében is kiemelkedő lesz. Úgyhogy még közel sem értem el a célomat. De a csapatnak is ez a célja, mindenki szeretne egy nagy sikert elérni.

- Tehát önmagában az, hogy játszol, hogy kezdő vagy, azzal csak félig van tele a pohár?

- Kellemeset a hasznossal, így is mondhatjuk. Visszakanyarodva egy kicsit, nyilván hatalmas megtiszteltetés, hogy az Újpest kivásárolt, de télen jött a Kazincbarcika által felkínált lehetőség, és nagyon korrektül álltak a dologhoz. Ezúton is tényleg köszönöm nekik, hogy ez a kölcsönszerződés létrejött, mert nélkülük nyilvánvalóan nem jöhetett volna létre. Nagyon boldog vagyok, hogy hétről hétre pályára léphettem, hiszen egy futballistának akkor teljes az élete, ha hétről hétre játszik, ha minél több mérkőzést a lábában tudhat, mert így fejlődik, és így tud megérkezni azokra a szintekre, amire vágyik.

- Öt meccs van hátra, ahogy mondtad, de általában mindig meccsről-meccsre haladunk. Mire számítasz a Szeged ellen?

- Igen, ezt nagyon jól mondod, tényleg mérkőzésről-mérkőzésre kell haladni. Nem szabad a múltban ragadni, de a jövőben sem élnünk. A múltat el kell engedni, a jövő, az pedig majd jönni fog magától úgyis, úgyhogy mérkőzésről mérkőzésre kell haladni. A videózás még hátra van. Mivel nem sok mérkőzését adta a Szegednek a televízió, sokszor nem láttam őket, felsőházi csapat, nem lesz egyszerű mérkőzés, de bízom benne, hogy be tudjuk gyűjteni a három pontot. Hiszek a csapatban, hiszek a csapattársaimban, a stábban, hiszem, hogy meg tudjuk csinálni. Saját magában is hiszek, abban, hogy a képességeim megvannak ahhoz, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak. Szeretném, ha fontos szerepem lenne a csapatban, és ezért mindent elkövetek.

- Mi az egyszerűbb, úgy pályára lépni, hogy nem tudod, hogy a riválisok mit játszottak, mert vagy velünk egyszerre játszanak, vagy utánunk, vagy úgy könnyebb pályára lépni, hogy már fogjuk tudni, hogy mit játszott a Vasas és a Kozármisleny.

- Sehogy nem könnyű. Nekünk ki kellene zárnunk a többi eredményt és csak magunkkal kellene foglalkoznunk, de ezt csak mondani könnyű. Három pont előnyünk van, nem azzal kell foglalkozni, hogy a riválisaink mit játszanak. Ezt minden játékos máshogy éli meg, én úgy vagyok vele, hogy nekünk így is, úgy is nyernünk kell.

- Nyilván játszottál már több tévés meccset, de és van sok rutinos csapattársad, aki szintén játszott már nagy meccseket, de azért mindig vannak a keretben olyanok, akiknek egy tévés villanyfényes meccs még újdonság. Ez ilyenkor egy extra motiváció, vagy egy nehezítő körülmény?

- Én a saját példámból tudok kiindulni. Az elején nyilván kicsit volt bennem is egy egészséges izgalom, az első 2-3 NB I-es meccsen, amikor debütáltam. Ez szerintem egy extra motiváció, de amikor a játékvezető a sípjába fúj, onnantól ezt mindenki elfelejti. Meccs közben nem gondolsz erre, ezeket is ki kell zárni, csak élvezni kell a futballt.